Új értékrend- légy boldog, bármi is történik- mert érted van!

A napokban romlott ételt ettem egy kifőzdében. Gondoltam- mekkora pech... micsoda szerencsétlen, értelmetlen, buta történés.
Teljesen semleges témában jósolgattam egy régi könyvem angyalkártyáiból, ahonnan érdekes módon az a válasz jött: hogy semmi sem történik ok nélkül, főleg nem a negatív dolgok, amiket azért kapunk, hogy... Nem emlékszem pontosan a befejezésre, de már megfejtettem a saját igazságom, a saját tanulságom, így már majd csak azt írom le.
Öt napig voltam beteg, de olyan szinten, hogy semmit sem voltam képes csinálni. Enni, felkelni. Az erőm az utolsókig ki lett szipolyozva. Motoszkált a fejemben mi lehet az ok. Ha már van ok. Gondoltam kényszerpihenő, hogy ne kezdjek rögtön valami újba a sikertelen munkakeresés után, hanem adjak időt magamnak pihenésre, és gondolkozásra. De ez igencsak megdőlt, hiszen ez minden volt csak nem pihenés. Jobban elfáradtam, mintha hajtottam volna egész nap a munkát. Az is megfordult a fejemben, hogy arról szólt, képes vagyok-e kiállni magamért és valakinek igenis beolvasni ha kárt tesz bennem. De valahogy ezt sem érzem a magaménak. Nem szeretném, ha bárki más romlott ételt enne ott, emiatt jó lenne megakadályozni, hogy ez előforduljon, de az én esetemben akkor sem ez volt központi téma, hanem az, hogy megbetegedtem, és ez miért történt...
Ma eljutottam odáig, hogy tudtam enni egy kicsit, sétálni a friss levegőn, megmosni a hajamat. Már a második üzenet ugyanarra a témára a hónapban. Vannak erre anyukámnak vicces idézetei is:
Meg szoktam tőle kérdezni: " De minek örüljek??" ő pedig ezt mondja, amikor már ő sem tudja ilyenkor mit kéne mondania, és azt akarja, hogy nevessek kicsit a helyzeten és magamon: "Örülj fiam, hogy füled van, és mégsem vagy szatyor"
:)
Nagyon is központi része az életemnek a boldogtalanság kérdésköre.
Mindenben találok hibát, minden elégedetlenkedést szül, sokszor merültem el a depresszióban, éreztem csődnek az életem.
Ez az év a kezdetektől arról szól, hogy megdőljön bennem az a hamis hitrendszer, hogy csak akkor lehetek boldog, ha elértem, ezt és azt.
Először történt a szakítás, amikor is szembenéztem a hontalansággal, és el kellett engednem a lakás, és a lakás apróságai, a hely, ahol minden az enyém bűvkörét. Majd jött az álláskeresés. Ahol a légvégéig valószínű volt, hogy megkapom a munkát, majd mégsem kaptam meg, hiszen a beteljesületlen vágyakozásnak meghatározott célja van. Itt is az volt a cél, hogy ne reméljek az anyagiaktól lelki örömöt és beteljesülést. Most jött a betegség, amikor még annak is megtanultam örülni, hogy képes vagyok enni, mozogni, tisztálkodni.
Azt is meg kellett élnem, hogy tettem egy kört, egy hatalmas erőfeszítésembe kerülő kört, aminek a végén látszólag üres a kezem. Mégis annyira mélyen érzem: más vagyok. Átalakultam. Meghaltam, majd megszülettem. Még a testem is. Először egy jó kis nátha során tisztultam ki, most pedig az emésztőszervrendszerem tisztult át, mert ebben is volt egy plusz rejtett üzenet (mindennek több oka van, mint azt csak el tudnánk képzelni...)
Nehéz erről írni, de aki eddig is haladt a spirituális úton, megéli a saját bőrén. Most megkapjuk a számunkra legnehezebb feladatokat kibúvó nélkül, hatalmas felismerésekkel, üzenetekkel. Óriási győzelmeket, és vereségeket élünk meg- és ha jól csináljuk - mindkettő ugyanolyan pozitívan szolgál majd minket.

Folyt. köv.