a bizonyíték csak ennyi: vagyok.

A legfárasztóbb most számomra ezen a világon, hogy mindent bizonygatni kell. Hogy én vagyok a legelső, a legjobb, a legtanultabb, tele vagyok papírral, tapasztalattal, tévedhetetlen vagyok, mindenben egyformán jó vagyok, hiteles vagyok és folytathatnám vég nélkül.
Kezdjük ott: nem, nem vagyok. Folytassuk ott: de miért is kéne? Egyrészt abszurd dolog tökéletesnek lenni. Ez csak úgy valósulhatna meg, ha tényleg egyetlen massza lenne a világ, de ezek a dolgok miatt pont nem tartunk ott.
Én valamiben jó vagyok, valamiben nem. Biztosan fogok hibázni. Biztosan fogom jól csinálni, a legjobban csinálni is.
Azt sem értem, hogy a masszázsokkal kapcsolatban is kérdőre vonnak: ha nem tanultál x évig, y anatómiát, z tanártól, hogy mersz egyáltalán emberi testhez nyúlni?
Hát... úgy!
Most erre megint mit mondjak? Miért kell bizonygatnom, hogy tudom mit csinálok? Mert láss csodát, tudom. Egyrészt érzem, másrészt hónapok alatt is ugyanolyan jól megtanultam, mint ahogyan évek alatt tanultam volna meg máshol, mert csak! Mert sok mindent hoz majd a gyakorlat, ami most még nincs, de az nem az, hogy most kontár vagyok, később meg profi. Azt nem tudom mit tegyek bele úgy egy órás programba, hogy neked az legyen biztosan a legjobb, de azt tudom, hogy hol van a gerinced, hol vannak az izmaid, és még azt is, hol fut közöttük az energiavonal. Azt is tudom, hogy nem fogom átvenni tőled a negatív rezgéseid, és azt is, hogy a sajátomat sem adom át. Se nem fogod elvenni a pozitív rezgéseim, és én sem a tiédet, mert amikor masszírozok, a forrás, ami egyébként is mindkettőnket tölt, értünk, velünk dolgozik, és ehhez kettőnknek semmi köze és minden köze van egyszerre, minden ami tiszta és valós. Mert az a valós, hogy nem bánthatjuk egymást, csak ha félünk. És nem azért nem fáradok el, mert nem használtam erőt masszázs közben, hanem azért mert amennyit "elvesz" annyit "ad" is. És az a jó masszázs ha én is jól érzem magam, nem az amikor én már rosszul. És amit én csinálok, az a többet ésszel, mint erővel kategória. Egyébként is olyan sokfélék vagyunk, hogy ami neked kevés lesz, az másnak sok, valakinek pedig elég. Tökéletes. Így nagyon kérlek kedves világegyetem szétszakadt egység tömege, hagyj békén ezzel a teljesítmény hajhász rendszerrel, mert én nem fogok beállni a mókuskerekedbe, se nem fogom magam rosszul érezni a kedvedért, hogy kevés vagyok, mert épp annyi vagyok, amennyinek magamhoz mérten lennem kell.