Sokat gondolkozom, miért nem akar mostanában összejönni semmi. Sikertelen kapcsolat, sikertelen munka.
A befektetett energia nem kevés, sőt: igazából ez a már-már mértéktelen, feldolgozatlan energiahullám csapódik vissza és vág agyon.Nehéz ezt elmagyarázni...De elkezdem valahol.
Igaz rám a túl akarom is. Nehéz nem túl akarni. Három és fél éve, mióta dolgozom, nincs normális munkám. Előtte, amíg szülők tartottak el, is nélkülözésről szólt az életem. Joggal van elegem. Képességeimmel tisztában vagyok, ezeknek a nem-megélése felemészt. Már-már el is hiszem, hogy nincs is semmiféle pozitív tulajdonságom, olyan régen nem mutathattam meg. Itt ki is bukik egy mélyen gyökerező lelki blokk. A problémám forrása, hogy azt érzem: nem is vagyok jó.
Amíg nem hiszem el maximálisan,hogy képes vagyok megoldani az életem, nem kapok lehetőséget a bizonyításra.
Ám a bizonyítás is csapda: megerősítésre várni is azt jelenti: mondjátok már, hogy jó vagyok, különben nem hiszem el, különben nem tudom ezt érezni.Ez a túl akarom,egy burkolt nem akarom. Nem akarom,mert félek, hogy tehetségtelen,haszontalan és gyenge vagyok. Ráadásul energiát fektetek be feleslegesen.
Elhasználom magam, nap, mint nap a félelmekre, a visszafojtott vagy rossz helyre irányított dühre, megerősítésből táplálkoző önértékelésre.Most is nehéz düh nélkül elkezdeni írni a párkapcsolatról. A legmélyebb igazság itt is az, hogy magamra haragszom. Önbizalomhiányom van, és a lavina elindításához elégvolt egy " nem tudlak szerelemmel szeretni" mondat, és máris abszolút szerethetetlennek érzem magam. Pedig ez eddig is bennem volt, csak elnyomtam.
Most pedig haragszom a másikra, pedig csak tükröt mutat a lelki világomról. Haragszom rá, mert nem látja a bennem lévő fényt és szeretetet,amikor én sem látom. A másik fegyver magunk ellen, amit lebecsültem az a határozatlanság.
Összekevertem az ambíciózusságot a határozottsággal. Az első veszélyes, azt a véleményem tartom. A másik viszont
a boldogság alapja. Határozottnak lenni: hogy tudom mit akarok. Ha nem tudom,miért várom, hogy megkapjam? Mit? Miért várok boldogságot? Termő talajt, ha nem ültetem be gondolat magokkal?Igazából nekem fogalmam sincs mivel szeretnék foglalkozni, és milyen párt szeretnék magam mellé. Most sem kifejezetten valaki hiánya fáj.Maga a hiány fáj. Valaki hiánya akit még nem vizualizáltam le magam mellé. Nem is baj. Üres a raktár, és én telivel szeretném fogadni az illetőt. Szóval végre nem kéne a saját energiavámpíromnak lenni.
Az előző kapcsolatomba is rengeteg energiát öltem: rengeteg negatív energiát. Magamat leharcoltam a görcseimmel, hogy nekem ő kell, és ezt és ezt kell letennem az asztalra. Végül nem tettem semmit, mert belefáradtam már az agyalásba is.
Oda-vissza áramoltattam a negatív energiát, ami egyszer csak lecsapódott valakinél. Nála. Persze tudom, hogy ez egy igazi, égben kötetett szerelemnél elő sem fordulhat, de
sovány vigasz, hogy egy leckefüzet lett a bennem lassan virágba boruló szerelemből. Hittem, hogy minden szép, ha annak látjuk, ha átrajzoljuk szépre. Valójában a mostaninál egy sokkal
mélyebb hit, szentebb meggyőződés, határozott vonzás és végtelen tudatosság szükségeltetik.
