Játék a szavakkal s az élettel

Dobálnak le s föl,
már nem pattanok vissza,
hamarabb török.
Sikítanék- de torkomban
undor-sárrögök.

Nem törődöm senkivel, csak bele.

Nem állok be bárányok közé
füvet rágni,
mert fűbe harapok.

Hanyatt hanyatlok,
fekve játszom állók erejét,
de lábam sosem ért még földet.

Te egy mást, én egy mást keresek-
és azt hisszük egymást keressük.

Legközelebbi állásinterjúra megtanulom:
Felelősséget nem vállalok, csak munkát.

Neked könnyű- s üres.
Nekem nehéz- s teli.
Arcunkon boldogtalanság könnyei.

Az élet kRémes, sok benne aZ kÉj.

Fél(ek a)homályban s unAlomban fekszem.

KiNő belőlem a Nő, miNő dudva, mielőtt virágba borulna...

Lázadó! Lázad ó, nem ér ide, előbb szökik magas égbe. majd elillansz a semmibe...
Alkalmazkodó! Alkalmad jÓ, sosem lesz, csak egyetlenegyszer a semmibe veszni...
Te EGY! Légy EGYedi. Hisz nem kell magad félteni. Mindenképpen semmibe fogsz veszni.