Lélek tollasodás

A leírhatatlan jó állapota.
Azért próbálkozom, mint mindig.
Bár most kaptam meg az üzenetet arra, hogy kevesebb racionalitás és több intuíció szükségeltetik az égi-földi munkámhoz, amibe belekezdtem. De én most is, ahogyan szeretem: racionálisan fogalmazom magam és a világot, kis adagokban csöpögtetve az égi nedűt közben. Minden rendben lesz, most már csak az arányokat kell beállítanom.
Azért még most is kérdezgetem magamtól: merjek-e az lenni aki vagyok?
Milyen gyakran is tesszük föl magunknak ezt a kérdést?
És mondjuk azt: nem? És szenvedünk ettől?
Hmhm.
Jó. Rendben kedves én. És kedves ti.
Nem tudom mondtam-e már, hogy egyetlen dolgunk önmagunknak lenni. Nem csak a mézes mázos féle, hanem a "jajj fujj" féle is. Amit ma átoknak látsz, az az ajándék. Egy életnyi idő amit a bontogatásra kaptál pedig arra jó: Először is elfogadni. Majd kinyitni. Majd megismerni. Majd megszeretni. Majd megosztani. Tanuld meg miből mennyi. Mennyi jut, mennyi marad. Ha sokat adtál, merj kérni te is. Ha keveset adtál, adj. Ha nincs ma kedved, ne adj.
Én mióta gyakorlom ezt: ki mertem virágozni, az élet is kivirágzott mellettem.
Az önelfogadás a kulcs, ami után nincs több zár. Nincs több kérdés. A megszületés maga a titok. Minden más ezek után már csak árnyalás a palettán. Az összes szín megvan, most jöhet a halvány, és a sötét részek kiemelése, ami domborít: új dimenziót nyit. A második és könnyebb lépés. A már vezetett lépés. A lépés amit már nem egyedül teszel meg. A lépés, amibe már van beleszólásod. Csak gyere el idáig velem. Én itt várlak.

Új energiák

Most már biztos vagyok benne, hogy nem csak az én részemre csordogál az energia föntről. Örülök neki, pedig hideget is kaptam mai és tegnapi nap is embertársaim felől, de büszke vagyok rájuk, hogy őszintén elmondták a problémáikat velem kapcsolatban. Mindkettőnk számára rendkívül hasznos volt ez az őszinteség.
Nekem azért volt fontos mert nem tudok már kibillenni. Akkora az egyensúly, az önelfogadás, hogy hibáimmal együtt szeretem magam. Nem vagyok jó barát, talán nem vagyok mindig tisztességes játékos. De már nem leplezem magam elől ezt a talán túl nagy fokú egocentrikusságot, mert számtalan hátrányával együtt egy nagy fejlődési lehetőséget takar. Amikor én vagyok az első önmagam számára, akkor olyan mértékű óriásugrásokat tudok kivitelezni, hogy az későbbiekben embertársaim javát fogják szolgálni. Minden embernek megvan a maga szerepe, a sajátommal évek óta ismerkedek, és most már nem lesz bűntudatom miatta, hogy én egy magányos játékos vagyok. Én így működök jól. Én is tudok szeretni, talán nem önfeladóan, nem törődően, de egyetemesen és felelősséggel. Talán egy lépés távolságból, de pont ezért észrevéve többet a világból.
Én ez vagyok. Ti azok vagytok akik haragszotok rám. Nem baj. Tegyétek mindig nyíltan, mert ez a ti szíveteknek méreg, és nem az enyémnek. Mondjátok el, nem számít ha nincs igazatok, sem az, hogy igazatok van - ez arról szól, hogy megszabadulunk az energiarabló gondolatainktól.
Az, hogy elmondtátok, ajándék volt az égiek részéről. Talán egy éve, de lehet, hogy egy hónapja sem mondtátok volna el, de tegnap és ma olyan energiák jöttek, olyan mély tisztító erők, amik nem hagyták, hogy negatív gondolatok, kétségek, ki nem mondott szavak maradjanak bennünk.
Én hálás vagyok és békés. Megtiszteltetésnek érzem az életet. Most befogadok és tovább is adok. Tükrözöm a teljességet. Amiként a világ csoda, én is csoda lehetek benne, ha látom és követem a fényt. Gyertek ti is, itt mindenkinek helye van. :)