2012. szeptember 18.

Új pszichológia


Különböző dolgok tartanak minket a markukban életünk során.
Sok mindent „írtak ránk”, sokat kaptunk teherként és ajándékként „látható” és nem „látható” világunktól.
A társadalomtól megtanultad, hogy egyformának kell lenni. Sablonnak. Láthatatlannak. Szerénynek, mert az önbizalom: nagyképűség. Megtanultad megadni magad a „hajónak” és elfelejtetted, hogy a „víz az úr” és, hogy te ebből a vízből egy vízcsepp vagy. Egy nélkülözhetetlen alkotóelem.
A szüleidtől is sok mindent tanultál. Hogy különböző helyzetekben hogyan viselkedj.
Az agyad- a számítógéped, egyvalamire képes: utánozni. Amit már egyszer, vagy többször látott. Tudatos programozás nélkül, és hit nélkül, hogy az elméden kívül te más is vagy:
Így semmi más nem lehetsz csak édesanyád, édesapád és tanítóid képmása.
Egy időben sokszor lehetett hallani, hogy az öngyilkosság, alkoholizmus örökölhető.
Csak azért jutottak erre az elképzelésre, mert gyanúsan sok egyforma ilyen eset fordult elő családon belül. Genetikailag ez nem bizonyítható. Tehát nincsenek „alkoholista” és „öngyilkos” gének.
Egyszerűen csak van egy minta: amit az ember másol. És ha egyszer, többször azt látta, hogy az a megoldás az életre, hogy abbahagyjuk, akkor abbahagyja.
Aki lát egy magasabb valóságot: aki mer „nagyképű” lenni, és nem sablon: az felkiált:
Jó, de én nem csak ez vagyok!
A napokban én sokat gondolkodtam, ki tanított meg példának okáért, ÍGY gondolkodni.
Az biztos, hogy az iskolában és otthon, mindez, amit most leírok, el volt nyomva.
Sok személyiségelemzést tanultam azóta, és csak mosolygok, hogyan írták meg az „égiek” a keret történetemet, a jellememet, amivel akár ki is ugorhatnék a korlátaimból, ha merném…
Tudniillik az elme csak másol. A legfelsőbb tudat viszont fejlődik. Ahogyan az evolúció is a tökéletességre törekszik, így zajlik ez lelki szinten is: mivel te nem édesanyád vagy: nem édesanyádként születtél, viszont több szinten is az ő terheit veszed magadra, logikusan következik, hogy valami többet és jobbat kaptál a terved megvalósításához, amit esetleg ő még nem tudott megtenni.
Tehát dönts: másolsz, vagy fejlődsz.
Hiszel többet, vagy maradsz a hétköznapi pszichológia korlátai között.
Hagyod, hogy megmondják neked, hogy te 80%, hogy öngyilkos leszel, 60%, hogy alkoholista, és 50%, hogy rákos, vagy meglátod a tökéletességre való folyamatos törekvését a mindenségnek.
A tökéletesség most történik. Légy részese a történésnek: és szállj ki a kitalált mókuskerékből.

Szegénység-tudat, gazdagság-tudat


Az életben nincs hiány, hiányállapot, nincs egyenlőtlenség. Nincs semmiből kevés.
A legfelsőbb tudat sosem teremtett szegénységet.
Az ember teremtett szegénységet a nagyravágyásával.
A telhetetlen ember annyit eszik, hogy elhízik. Vagy kidobja az ételt.
Ha ez nem így lenne, a maradékból, a számunkra feleslegesből jóllakhatna az összes éhező.
Sőt. A szegények sem mindig szegények. Annyi fölösleges dologra vágyunk. Szép házra, ruhákra. Holott régen csak étel kellett és meleg. Túlértékeltük a fizikai szükségleteket.
És félreértettük azt a fogalmat: rossz.
Nézzünk hálával a legfelsőbb tudatra, ha nem ad gazdagságot: hiszen nagyobb figyelmet ad a valóban fontos dolgokra. És ismerjük önmagunkat és az életet is jobban: hiszen ha tényleg gazdagságra vágynánk, nem lennénk gazdagok? De.
Nincs szegénység és gazdagság. Szegénység tudat és gazdagság tudat van.

(folyt. köv.)