Az életben nincs hiány, hiányállapot, nincs egyenlőtlenség.
Nincs semmiből kevés.
A legfelsőbb tudat sosem teremtett szegénységet.
Az ember teremtett szegénységet a nagyravágyásával.
A telhetetlen ember annyit eszik, hogy elhízik. Vagy kidobja
az ételt.
Ha ez nem így lenne, a maradékból, a számunkra feleslegesből
jóllakhatna az összes éhező.
Sőt. A szegények sem mindig szegények. Annyi fölösleges
dologra vágyunk. Szép házra, ruhákra. Holott régen csak étel kellett és meleg.
Túlértékeltük a fizikai szükségleteket.
És félreértettük azt a fogalmat: rossz.
Nézzünk hálával a legfelsőbb tudatra, ha nem ad gazdagságot:
hiszen nagyobb figyelmet ad a valóban fontos dolgokra. És ismerjük önmagunkat
és az életet is jobban: hiszen ha tényleg gazdagságra vágynánk, nem lennénk
gazdagok? De.
Nincs szegénység és gazdagság. Szegénység tudat és gazdagság
tudat van.
(folyt. köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése