Karácsonyi köszöntő

Szeretetért sóvárogva ÉLÜNK,
Világunknak behódolva FÉLÜNK,
Ma mindenkinek megnyugvást KÉRJÜNK!

(Ragyogjon be fényed,
szeressen most lényed,
legyen minden: ahogy kéred!)

Mennyek országa

Kiszakadtál jelenedből.
Hol van a most az életedből?

Csak a ma számít.
a holnap ígéretével ki ámít?

Mire várunk még?
Míg megnyílik a föld,
vagy ránkszakad az ég?

A pokol közel akár a menny.
ki tiltja meg mikor s hova menj?

Miért kell várni mindig másra?
prófétákra, messiásra?
Ha eljön egyszer a mennyek országa,
Jöjjön hát most, most!

A világ várja...

Szaladj!

Sokáig vártalak.
magamra maradva,
békésen feladva,
mégis mindent akarva
fogadtam
jöttödet.

Sírva kértelek.
imáimba fonva,
sóvárogva,
varázsolva,
magamnak
szültelek.

S most azt kéred
engedjelek.

Menj.

Holt imámon gázolva,
halandó teremtésemen át,
szaladj!

Szaladj, szaladj!
Mert ha mégegyszer
kérem, hogy maradj

Már nem tudlak elengedni.

Kereslek!

Te vagy az? A legnagyobb ajándék?
Te vagy az? A jövő, a legvégső szándék?
Mi vagyunk? S életünk csak egyszerű játék?

Mondd, te vagy? Mondd el, mielőtt hiába vágynék...

Veled

Annyit költöttem már verseket
Kéne egy kis valóság :veled

Annyit kérdeztem az életet,
Kéne egy kis csend: veled

Annyiszor futottam el,
hadd pihenjek végre.

Ha álmodom, hagyj aludni még,
s ha felkelek nézz velem az égre.

Én és te

szerelembe szeretve,
kétségekkel keverve
kitudja kit keresve
kérlek: légy most TE.
egymást szeretve
vággyal keverve
boldogságot keresve
legyen most: én és te.

Gyilkos gyötrelem

Gyilkos gyötrelem:
Ölve ölelem.
Fájó félelem
szaggatja szivem.

Hiányzol

Hazug remények.
hItet veszített
Álnok-álmok
Nincsen-kincsek.
nYögve-törve-könyörögve
sZerelmedért vétkezem
Oltalmadét létezem
Lélektáncunk kérlelem.

Holnap

Holnapunk
Hol napunk?
Hol vagyunk?
MAradjunk.

Menek-ül az egyre-megy

Mi legyen?
Ülés , ülés?
Menekülés?
Egyremegy?
Hol az egy?
Az életem hova megy?
Ahol az egy.

Csupán a remény

Szavaid fáradtak, kihaltak.
szemeid könnyesek, messziek.
Tested ellök,nem vár.
Szíved emlékszik s feltár.

Sóhajunk halkuló, fájó.
Múltunk kínzó, bántó.
Jelenünk vétség, jövőnk kétség
Marad csupán a reménység.