Karácsony után

Harag- az elkorcsosult szeretet

Gyűlölet- a szembefordult szeretet.

Jézus is ezzel vigasztalhatta magát a kereszten - amikor a meg nem értett szeretet a világban megölte őt. 

Élned vagy halnod kell

Ezen a világon minden élni (és szeretni) akar.

Élni akar az öngyilkos, aki tudja, hogy nem fog meghalni és élni akar az öngyilkos, aki tudja, hogy meg fog halni.

A különbség ott van, hogy az ember el tud jutni arra a mélypontra, hogy elfelejt élni. Valami elszakad, valami meghal benne. A lelkét elveszíti, és már nem tudja visszahívni.

Számtalan módon megpróbálja újra milyen érezni az életet, néha elég, ha csak ijesztgeti magát és másokat, hogy végez magával, néha már csak a halál előtti legutolsó pillanatban jut eszébe milyen is élni… de akkor már késő. De akkor már egyébként is késő volt… Ha a lélek meghal, többnyire a test előbb utóbb, az öngyilkosság ezeregy formájának egyikében követni fogja.

 Legegyértelműbben mondjuk ha leugrunk a tizedikről.

Csakhogy tisztázzuk. Ő is élni akart, csak nem sikerült neki. Mert elfelejtette, hogy kell.

Ezer fájdalomnál is pokolibb, ha már fájdalom sincs. Akkor a fájdalmat is keressük, vagy bármit, ami az életünkre emlékeztet. A halál például nagyon emlékeztet az életre, hiszen az az élet kioltása. "Már mindent merek, de nincs értelme semminek sem." (József Attila)

November- időutazás az állandóval

Jön a teljes pusztulás, a teljes befagyás. Megállni látszik az élet. A tél előtti feszült várakozás- a még meg nem értett tél. Egy régi helyen sétálok, egy régi utcában. Régi-új érzésekkel. És megtaláltam. Az állandót, a folyton el-elhaló és meg-megújuló világban. Szóval ott álltam akkor is, úgy hét vagy nyolc évvel ezelőtt, már nem tudom pontosan. Azt sem tudom ki voltam, mintha nem sok maradt volna belőle. De az érzés, ami két lélek közt történt, és úgy hívjuk szeretet, az nem változott. Nem múlt el. A szeretet végleg összeköti a múltat, a jelent és a jövőt. Nem, nemcsak ezt a hét, nyolc évet, nem is százat vagy kétszázat. Olyan időket köt össze, amiket már fel sem tudunk fogni. Csak érezzük a terheit, áldásait, érezzük, mint akkor hét-nyolc éve és most is újra- megtaláltunk valakit, aki egészebbé egészít ki minket. Olyan pillanatokba láthatunk bele, amik tulajdonképpen már nem léteznek, már csak az érzés létezik- a lenyomat. Ez lehet gyűlölet vagy harag is. Vagy félelem. Mind-mind valamiféle kicsorbult, elkorcsosult, bemocskolt szeretet. Ma a vendégem ugyanúgy visszautazott ötvenhat borzalmaiba, mint ahogy én ma kétezer-tíz igaz barátságába. A barátság olyan különleges dolog, hogy még úgy is küldünk egymásnak energiát, hogy nem is találkozunk. Ha két léleknek az a dolga, hogy tanuljon egymástól, nincs korlát. Ma megtanultam egy barátomtól, hogy a szeretet a híd, amivel bárhová elutazhatsz. Egy másik barátom, akit még nem is ismerek, csak a szeretet önzetlen hídján utaztunk el egymáshoz az időtlenségben, nemrég megtanított, hogyan legyek újra önmagam, úgy, hogy megkért, segítsem megtalálni újra önmagát. Ilyen egy igaz barátság kezdete. Így vagyunk egymás katalizátorai.