Ezen a világon minden élni (és szeretni) akar.
Élni akar az öngyilkos, aki tudja, hogy nem fog meghalni és
élni akar az öngyilkos, aki tudja, hogy meg fog halni.
A különbség ott van, hogy az ember el tud jutni arra a
mélypontra, hogy elfelejt élni. Valami elszakad, valami meghal benne. A lelkét
elveszíti, és már nem tudja visszahívni.
Számtalan módon megpróbálja újra milyen érezni az életet,
néha elég, ha csak ijesztgeti magát és másokat, hogy végez magával, néha már
csak a halál előtti legutolsó pillanatban jut eszébe milyen is élni… de akkor
már késő. De akkor már egyébként is késő volt… Ha a lélek meghal, többnyire a
test előbb utóbb, az öngyilkosság ezeregy formájának egyikében követni fogja.
Legegyértelműbben
mondjuk ha leugrunk a tizedikről.
Csakhogy tisztázzuk. Ő is élni akart, csak nem sikerült
neki. Mert elfelejtette, hogy kell.
Ezer fájdalomnál is pokolibb, ha már fájdalom sincs. Akkor a
fájdalmat is keressük, vagy bármit, ami az életünkre emlékeztet. A halál
például nagyon emlékeztet az életre, hiszen az az élet kioltása. "Már mindent merek, de nincs értelme semminek sem." (József Attila)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése