2010. december 22.

-Minden vágyad
Romlott halom
Vetett ágyad
Mocskos alom.

Dönthetnél.

"-Meddig hagyom?"

"-Most válasszak?"

-Most! Mész vagy
Maradsz?
Ha kettőt tennél:
Hasadsz,szakadsz.

2010. december 9.

Metamorf masszázs

”… a fájdalom ágai benned,
mint mindenkiben, elkövesednek
az aláomló évek, évadok,
rétegek, szintek és tagok
óriási nyomása alatt.”
(József Attila: Magad emésztő…)
Nagyon szép, és nem utolsósorban korrekt meghatározása az emberi lélek terheire ez a kis részlet. Az olvasása közben érett meg bennem a gondolat, hogy végre saját megfogalmazásban, közszemlére téve is írjak a metamorf masszázsról. Már sok személyes tapasztalatot is megosztottam ezzel kapcsolatban itt a blogomon, de úgy éreztem ez itt nem a reklám helye, hogy nevén is nevezzem a ’gyereket’. Most mégis úgy határoztam, érdemes ezt megtennem, pontosan a fenti verssor jelentésének a ténylegessége miatt.
„a fájdalom ágai benned, mint mindenkiben, elkövesednek” – mint mindenkiben. Ez egy hangsúlyos rész a versben, én úgy érzem, aminek az oka rögtön kifejtésre is kerül: „az aláomló évek, évadok, rétegek, szintek és tagok óriási nyomása alatt.”- ebben a részben benne van minden alapigazság, ami a lélek sérüléseinek megértéséhez vezet. Egy nagyon kis szelet csak, amibe belelátunk ezzel kapcsolatban- az a 20,30,40,50 év amit leéltünk már - de még ez is roppant hiányos. A születésünk előtt, közben és kisgyermekkorunkban ért ’élményeinkre’ már nincs rálátásunk, és akkor még nem is mentünk vissza annyira régre. Nem kell hinni ahhoz a reinkarnációban sem, hogy belássuk - a rossz beidegződések már jóval régebbre visszanyúlnak, mint a mi saját születésünk. Amit a társadalom, család és maga az emberi faj már régóta működtet- nem hatástalan ránk nézve. Mint ahogyan a vírusok elleni küzdelmünkhöz hozzásegített az, hogy több száz évvel ezelőtt valaki egyszer elkapta őket, és fokozatosan védetté vált ezekkel szemben- úgy minden más információt is hordozunk magunkban. Jót, rosszat egyaránt. Míg végül megszületünk, és a programozás folytatódik tovább. A jelszó az elnyomás: ami engedelmességet szül- és adott egy látszólag stabil rendszer. Rendszer- állandóság - azaz a fejlődés megállítása- sőt: megtagadása. Legnagyobb traumáink például halálesetekhez kötődnek. Ha már gyerekkorunktól kezdve olyan hitvilágban nevelkednénk, ahol a halál, mint az élet részeként van számon tartva - hiszen az is - rengeteg szenvedéstől kímélnénk meg magunkat. Aki meghal - nem szenved. Mi szenvedünk, mert ő nincs többé a számunkra - magunkat sajnáljuk. Ha végignézünk az életünkön - semmi más feladatunk nincs, mint az értelmünk, tudásunk, fizikai valónk fejlesztése, ami súlyosan háttérbe szorít minden más részt bennünk, ami az EGÉSZségünkhöz tartozik. Egészség hiányában tehát betegek leszünk, amit elintézünk tüneti kezeléssel, hasonlóképpen eljárva a magánéletünkben is. Miután maguk alá temettek minket a problémák, és mozdulni sem tudunk tőlük, eljutunk a fél sikerig - a belátásig. Innentől számtalan módunk van rá, hogy miként változtassunk a helyzetünkön. A változtatáshoz elsősorban önmagunkra van szükségünk - mégis egy ponton túl ez már kevés. Kell egy katalizátor, kell egy tükör, ami megadja számunkra azt a löketet, amire már a ’posványba ragadásunk’ után nem vagyunk képesek. Terápiák tömkelege áll a rendelkezésünkre, aminek egy része ugyanúgy elnyomáson alapul, másik részük, pedig elkezdi lebontani a ’hagyma héjait’ rólunk, amivel egy olyan folyamatot indítanak be, aminek sosem lesz vége. Egyik probléma előhozza a másikat, és erősíti bennünk azt a negatív érzést, hogy a problémáinkról mennyi mindenki más tehet. Sok jól működő terápia is van még, de mindegyik igényli a pácienst olyan módon, hogy kommunikálnia kell- sokszor olyan dolgokról beszélni, és olyan dolgokat mozgósítani - amiről még maga sem tud, vagy nem elég tiszta a róla alkotott képe.
Nem mindenkinél jó megoldás tehát a beszédterápia- kommunikációs készségünk sem egyforma, elfojtott dolgainkról van szó, azon kívül az egónak is lehetősége adódik beleszólni a dolgokba. Nem feltétlen humánus megoldás- sok mindenki nem hajlandó rá, hogy másoknak ’kiadja magát’. A metamorf masszázs mindezt kiküszöböli - hatékony és humánus módszer egyszerre – az öngyógyító erőinket mozgósítja- anélkül, hogy akármit tudatosítani kéne magunkban. Minden együttműködésünk növelheti a hatást - mégsem elengedhetetlen. Az eszköz, amit segítségül hívunk egyrészt a reflexológia. A gerincet, mint az érzelmi blokkok fő lerakódási pontját célozza meg, a kézen, a lábon és a fejen. Ennek egy speciális, kötött sorrendje van, ami elősegíti a múltban megélt traumáinkat felszabadítani, mind a három idősíkról: születésünk előtti időszak (akinek a hitrendszerébe belefér: előző életek), magzati kor, jelen élet. Az érintések gyengédek- nem a fizikai testet célozzák meg, hanem egy jóval finomabb láthatatlan energiarendszert. (Megjegyzésként: tévhit, hogy csak erős érintésekkel válthatunk ki hatást. A reflexológiában, amikor különböző szervekkel dolgozunk, egy lassabban működő, lusta szervet finomabb érintésekkel serkentünk, míg az erős érintések lassítják mindazokat a szerveket, amelyek pedig túlműködnek.) Masszázs közben, minden blokkot, ami fellazításra került, el is ’távolítunk’, és újra is töltjük a kiürült ’részeket’ ’friss’ tiszta, föntről érkező (tehát nem közvetlenül saját) energiával. Itt kap szerepet a másik módszer, amit a masszázs során segítségül hívunk. Energia. Energia rendszer, energia központok, azaz csakrák. Ez egy szemmel nem látható, kézzel nem tapintható jelenség, mégis alapjául szolgál minden olyan holisztikus gyógymódnak, amivel igazán átütő eredményeket lehet elérni – komolyabbra fordítva a szót – igazán eredményeket elérni, csak így lehetséges. (Megjegyzés: hitetleneknek ajánlom figyelmébe a NASA által kifejlesztett biorezonancia nevű készüléket és a hozzá kapcsolódó fizikai (bb) magyarázatokat).A ’technikai’ rész erről szól. A masszázs megkezdése előtt meditációval, és légző gyakorlattal készülünk fel az elengedés folyamatára. A cél a magzati állapot visszaidézése.
A kezelés során óhatatlanul más tudatállapotba kerülünk -akaratunk ellenére is- így amiatt sem kell aggódni ha nem tudtunk kellőképp ráhangolódni a legelején. A masszázs után azonnali megkönnyebbülés érzést lehet megtapasztalni, az ezt követő napokban pedig változások mennek majd végbe bennünk - ami hosszabb távon minőségi változást hozhat a fizikai életünkbe is- ha hagyjuk. A masszázst végző személy csatornaként, közvetítőként vesz részt a folyamatban. Az igazi terapeuta az élet magas szintű intelligens működése, az aki pedig meggyógyít majd téged- te magad vagy!
http://www.thai-masszazs-otthon.hu/metamorf.html

2010. december 6.

A másik...

Egyszer valaki ’megvádolt’, hogy csak magamról írok. Minden a saját érzésvilágom körül forog. Nem rácáfolni szeretnék, csak megmagyarázni, hogy ez miért van így.
Valószínű azért, amiért most is itt ülök tíz perce, érzések kavarognak bennem, amikre nincsenek szavak. A nyomoromat könnyű megfogalmazni. Hiszen azok is, amikkel megformálom őket:
Szavak. Üres szavak.

Amit most érzek azok valódi érzelmek, amik nem ezen a síkon működnek.
Az ok, amiért mégis megpróbálom őket megfogalmazni- az mindössze annyi - hogy minden minőségemben megértsem és megértessem magam. Ami nyilván az egómnak fontos elsősorban - de hogy harmóniában tudjak lenni önmagammal, az ő létezését is el kell fogadnom. Helyre kell tennem magamban- de elnyomni nem nyomhatom- és nem is lenne értelme.
Szellemi síkon már palotám van. Angyalok vesznek körül, akik szeretnek engem, én pedig nemes uralkodó és hű alattvaló vagyok egyszerre. Lelkem határtalan, mindenki helyet kap benne. Nem félek azt mondani, hogy „Szeretlek. Gyere, mert szükségem van rád. Én vagyok az, akit kerestél.” sem azt, hogy „ Lejárt a közös utunk. A tudás, amit egymásnak adtunk, elérte végleges helyét és formáját, most már tovább kell mennünk - engedd el a kezem!”.
A Földi síkon nincsen helyem. Nem merek szeretni, és nem engedem, hogy szeressenek. Ha ez másképpen lenne, nem blog bejegyzések születnének az élményeimből-hanem ölelések.
Ma rengeteg lehetőséget kaptam arra, hogy megérthessem ki a másik fél - és ki vagyok én. Utólag érzem át – mekkora teherként nyomta a lelkemet ez az egész ’szerelem’ dolog.
Több személlyel kapcsolatban próbáltam lezárni a múltamat. Szellemi síkon elmondtam mindegyiküknek, hogy nem kell már többé, hogy előző és mostani életekből való karmákkal terheljük egymást. Megöleltem őket, és megnyugtattam magam azzal, hogy minden görcsös ragaszkodásom eltűnik, de az igaz szeretet velem marad. (Velem maradt… :))
Láttam egy nőt, aki a kezét az ég felé nyújtja, és két ’árnyéktest’ még két karral segít neki az ég felé emelkedni. Rám telepedett egy hűvös tisztaság, az önállóság ereje. Igen. Az egyedüllét a legfelszabadítóbb erő. Magaddal találkozni- a legfontosabb és legigazabb találkozás. Ami soha nem jöhetne létre, ha nem lenne ott a Másik. :)
Ha nem lenne tükör, amikor homállyal feded el az arcodat. Ha nem nyitná ki a zsilipeket, amit hínárok leptek el, és életed vize már épp poshadásnak indult. Ha nem lenne ott az a mosoly az arcán, amiben benne van az élet összes üzenete számodra.

Ez a válaszom neked, és magamnak is.
Ha jól szeretsz- a szeretet maga a fejlődés. Ha jól vagy egyedül- az egyedüllét maga a fejlődés. Semmi sem hátráltathat, ha megfelelően működik.

Amit pedig nem mondtam el:

:)