Isteni gondviselés

Hétvégén ásványbörzén voltam. Vettem jádét, holdkövet, piritet és andok opált.
Aki ért a kristályokhoz, már biztos szinte rögtön érzi, hogy vezetve volt a kezem :)
Mert így utánaolvasva, szinte ugyanazokat a tulajdoságokat erősíti bennem mindegyik kő.
A női energiákat, a képességek és a tisztánlátás képességét, a szívcsakrát, a szeretet
megnyilvánulását, és az elnyomott érzések feloldását.
Mielőtt elolvastam volna is leírtam volna azokat, amiket utólag elolvastam, különösen az
andok opálról ami olyan hatással volt rám, hogy ismeretségünk első napján a kedvenceim
közé emelkedett ki :)
Köszönet a mesternek is, aki a kezembe adta! A larimár megismerését is neki köszönhettem,
ami szintén első számú kedvenc.
Így mondhatnám, hogy pár nap alatt rengeteget változtam, de bölcsen inkább azt mondom:
pár nap alatt sokat nyíltam meg a pozitív, teljes önvalóm felé.
Egyszerre csak megértettem mit jelent NŐnek lenni. Mit jelent földanyát képviselni,
megteremteni önmagunkból az életet. Megértettem, minden nőnek ez a legfontosabb
feladata a földön. Gondolhatnék itt a gyerekszülésre is, de egy magas minőségű gondoskodó,
mindent-érző, összefogó erőre is gondolok, arra a kozmikus anyaméhre, amiben benne van a
világ összes "gyermeke". És a világon minden gyermek.
2012 óta, amikor is sok emberben megfogalmazódott a világvége lehetősége, én azt
gondoltam, egy új kor eljövetelét igazán tudatosan felnevelt gyermekeink fogják jelenteni,
akiket generációnk hibáiból tanulva fogunk tanítani.

Kiss Balázs Kunó írásaiból kiemelt részletekkel fejezném be.

Hálával tartozom minden földi helytartó mesternek, a kristálytudatnak, a csillagok rám hulló áldásainak, és magának Gaia-nak!

03.27
" A Telihold a Holló csillagkép erőterében történik, ami azt üzeni, semmit se tarts vissza, semmit se őrizz meg magadnak, ne légy önző. Ellenben őrizd meg a kincsedet mindenki számára, azt az egyedi kincset, ami csak Benned van. Vidd oda ahhoz, aki kéri, és meg fogod látni, milyen végtelen erőid vannak!"
03.28
" Teljes és tökéletes belső harmónia, amelyben egyesül a hatalmas dimenzióváltás ereje és energiája. Az eddig háttérbe szorult női teremtő energia a maga teljességében átitatódik ezzel a dimenzióval"
03.29
" Beavatás. Ma minden beavatás." " Minden részeddel megélheted a kapcsolatot. Így van ez az égen is megmintázva, ahogy a részeidet szimbolizáló égitestek most egy csodálatos rendszerben összekapcsolódnak" "Elengedem a mindenséget, csak a teremtő tükre vagyok."

szerelmes szösszenetek

Élnék és meghalnék valakiért.
Lépnék, lélegeznék,
futnék, zihálnék
a szerelemért.




                                              *








Még nem vasaltam lelket azóta mióta beleléptél,
olyan szép a lábad nyoma!

Nézd miket írkál ez a reménytelen ostoba...

Zongora

1.
Szól a zongora.
Ismerős minden dallama.

Mert csak egy szó van,
s az a mindenek szava.

A hang minden nyelven ugyanaz a szó.
Játssz még- mert érzem.
Olyan jó...

Abba ne hagyd-
mert csend minden dallam.
Az értelem csendje.

2.

(Én elmagyaráztam amit nem lehet,
mit csak egy zongora tehet.

Milyen ostoba voltam,
milyen anyátlan, apátlan,
zenétlen...

Most keresem azt a valamit
 ami fölülírja a hangot,
és nincs olyan dolog...

Megtaláltam a csodát!

Az érzés egy hang, és nem betű.
A hang a betű őse. A szavak őse.
Az irodalom csak gyenge utánzat,
silány próbálkozás.)

3.

szeretlek.
és addig nem nyugszom még ezt
nem énekelve mondom neked.

Ha megkérdezed:
Mondd milyen a szerelmed?
Én nem felelek majd:
csak szívemre teszem kezed.

vagy eldobolom szívem ritmusát
az életért vívott vad tusát.

Legyünk olyan csendben,
hogy halljam hogyan folyik  vérünk.
Szavak nélkül se legyen kétség:
Szerelemben élünk.

A démon

Még életemben nem aludtam ennyire rosszul, mint az utóbbi három hétben.
A derekam is bekattant, nem áll ki se a tornától, se a masszázstól.
Természetesen ilyen intő jelek sejtetik, hogy tudom is mik azok a bizonyos lelki okok.
De húzom, halasztom a döntéseket, késleltetem a tovább haladásom.
Az élet, és ez a különösen intenzív időszak ami végbemegy most világi szinten, nem hagyja, hogy nyűglődjek, és már másodjára üzen álommal.
Az első még kellemes álom is volt, kivéve az utána következő mélypontot.
De a mai, az már kíméletlenül övön alul ütött. Jogosan.
Különösek ezek az álmok, már már valóságosabbak, mint a világ körülöttem.
Azt hiszem ilyenkor utazok erre arra nem ismert dimenziókba, idősíkokba.
Aggyal nem érem fel ez létezhet-e, én mondanám a legszívesebben, hogy nem, mindenesetre sokszor érzek érintéseket, még intenzívebben, mint bármi más tényleg valódit ( bár mostmár ezt sem merem kijelenteni. És ha ez is épp egy álom? És ha álom van az álomban??).
A mai álomban kicsit "szórakoztam" is ezzel. Végig tudtam, hogy alszok, és játszadoztam, hogy felkelek, ha nem tetszik valami, és újraélem ha igen.
De éreztem végig a nyomasztó hangulatot, tudtam, hogy történni fog valami.
Sőt, már ébren is jött egy gondolat, hogy fogok még álomban üzenetet kapni, mert az előzőre nem hallgattam.
És jött is. Következtek a 'rémálomképek' komoly mögöttes tartalommal.
Először egy gyorsétterem előtt álltam, és az üvegében néztem magam. Láttam amint az első fogam összetörik, és kihullik. Gondoltam, ez úgyis csak álom, felkelek. Ilyenkor mindig megfordultam, éreztem, hogy minden rendben a fogammal, aztán megint az üveg felé néztem, elkezdett törni, és kihullani.
Részletkérdés honnan, de tökéletesen tudom mire utalt az álom.
A kihullott fog, utal azokra a rossz mintákra, amiket követek, követhetek a családom után. A karmám. A kérdés:  ki tudok-e lépni, vagy sem. És a nehézségeket: egyszer mintha... aztán mégsem...
A következő álomkép, hogy sétáltam valamerre. Úgy dühítettek az előző képek, baráti, párkapcsolati és családi történések. Éreztem, hogy ez így nem stimmel. Nem érzem jól magam.
Egyszer csak odalépett hozzám egy alak... Szürke volt a teste, emberforma,de szem és száj nélkül... Azt kérdezte elvághatja-e a koponyám, és kiveheti-e belőle a lelket... Mondtam neki, hogy nem. Itt egyszerre csak nem vált külön az én és az ő gondolata: " MERT MINEK AZ NEKED?"
Kérdezte tőlem, és láttam, elveszi erőszakkal is. Ilyenkor szokásosan erőszakkal reagáltam vissza, megharaptam, majd ő belefolyt, mint a víz, a vele egyforma színű betonba. De tudtam ezzel nincs vége...
 Aztán felébredtem. Percekre lebénulva feküdtem.
Tudtam, álmomban is éreztem azt a hangulatot amit ébren is. Hogy vagy lelketlenül csinálom ezt az egészet, vagy nem bírom tovább így.
És ha nem kell lélek? Hát van akinek kell...