Zongora

1.
Szól a zongora.
Ismerős minden dallama.

Mert csak egy szó van,
s az a mindenek szava.

A hang minden nyelven ugyanaz a szó.
Játssz még- mert érzem.
Olyan jó...

Abba ne hagyd-
mert csend minden dallam.
Az értelem csendje.

2.

(Én elmagyaráztam amit nem lehet,
mit csak egy zongora tehet.

Milyen ostoba voltam,
milyen anyátlan, apátlan,
zenétlen...

Most keresem azt a valamit
 ami fölülírja a hangot,
és nincs olyan dolog...

Megtaláltam a csodát!

Az érzés egy hang, és nem betű.
A hang a betű őse. A szavak őse.
Az irodalom csak gyenge utánzat,
silány próbálkozás.)

3.

szeretlek.
és addig nem nyugszom még ezt
nem énekelve mondom neked.

Ha megkérdezed:
Mondd milyen a szerelmed?
Én nem felelek majd:
csak szívemre teszem kezed.

vagy eldobolom szívem ritmusát
az életért vívott vad tusát.

Legyünk olyan csendben,
hogy halljam hogyan folyik  vérünk.
Szavak nélkül se legyen kétség:
Szerelemben élünk.