Az univerzum
annyira szeret, hogy megalkotott téged.
Önmagából szakított ki egy darabot, önálló létezést biztosítva számodra, lehetőséget teremtve, hogy rendelkezz az életed fölött.
És mint egy jó szülő,
mégsem hagyott igazán soha magadra.
Mindig ott van a hátad mögött, még ha neked nem is jut eszedbe megfordulni,
még ha néha a magány álruhájába bújva
késztet téged a fejlődésre,
de mindig rajtad tartja a szemét.
Hisz benned annyira, hogy képes leszel talpon maradni, és bár ezt nem tudja helyetted megtenni, meghagyja számodra az
újrakezdés lehetőségét.
Nála mindig van egy
második esély.
Tudod te ezt nagyon jól, ezért is fáj, hogy még ennyi sok szép ajándékkal a kezedben is ott üldögélsz sírva, hogy most mit tegyél.
Légy aki vagy: Isten darab- lét- lehetőség- ajándék.
Légy amiből vagy- feltétel nélküli szeretet, hit, megbocsájtás- önmagad és mások felé.
A mindenség annyira szeret, hogy megalkotott téged önmagából.
Lehetőséget kapsz, nap, mint nap arra, hogy rendelkezz egy saját élet fölött, hogy kívülről lásd az egységet, hogy te is megteremthesd azt az óceánt amibe majd egyetlen cseppként újra belefolyhatsz.