Szerelmemhez

Kedvesem!

Meséket írtam a minap, és azelőtt is hosszú hetekig.
Unatkoztam talán.
Kitaláltam ezt azt.
Képzeld!
Még azt is, hogy nem létezel.
Pedig csak hiányoztál.
Azt is gondoltam, talán nem is te vagy az.
Akkor már én is hiányoztam magamnak.
Mert képzeld!
Még el is futottam magam elől.
Annyira szégyellem bevallani, hogy ilyen rossz voltam.
Ilyen nevetséges játékokat játszottam félelmemben
Még azt is hittem- nem is Isten gyermeke vagyok.
Aztán gyorsan hozzád siettem válaszért.
Megkérdeztem: tudod-e hol felejtettem magam.
Majd végül Istenhez fohászkodtam.Felajánlottam neki az értelmemet, és a testemet az elveszített lelkemért cserébe.
És gyorsan érkezett is a válasz:
Nálad volt utoljára a lelkem, miután úgy döntött kicsit megpihen. Elrejtőzik.
Mindeközben én minden mondatomban kimondtalak, minden mozdulatomba beletáncoltalak, és nem vettem észre. Úgy csináltam, mint aki nem veszi észre.
De most kértem, így kezemben az elmúlt hetek forgatókönyve.

Itt a válasz, de hol a föloldozás?

(Ha tudnád... Szellemi szerelemben milyen teljes vagyok. Teljesek vagyunk.)

Így hát kitaláltam egy utolsó játékot. 
De most egy igazi, Istenhez méltót.

Azt kívántam: (és személytelenül, hogy nehogy befolyásolva légy)

hogy fonódjon össze ölelésben a lelkünk,
(ha már így kiderült most is egymást kerestük)
S a két fél legyen egész,
mely a pillanatba vész.

Most boldog vagyok és teljes.

Köszönöm kedves!

Egy gyermekhez

Angyal vagy, így tanulságnak jöttél, nem boldognak.
Én szeretlek, mintha gyermekem volnál, hiszen gyermeke vagy a jónak, amiben bízok. 
Jó lenne látni az angyalt kétszer, ha egyszer már láttam, és háromszor, ha kétszer.
Mert én csak ember vagyok. Telhetetlen.
Most próbálom felidézni a jót, és nem mindig megy.
Imáimban benne vagy, te "idegen gyermek", és ma ettől él a hitem, hogy maradt még bennem jóság.
Lélek.
Anyád elhagyott, de te tudtál még mosolyogni. Én elhagytalak, és nem tudhattad, hogy valójában soha.
Mosolyogsz még? Azóta is?
Teljesíted a küldetésed?
Van-e olyan tiszta tudat, mely feledtet veled minden felesleges jót és rosszat?
Felnősz majd gyermek, és elfelejted Isten anyád és Isten apád.
És akkor mi lesz veled?
Kibírod majd, amíg újra eszedbe nem jut?
És ha kibírtad: a nagy keresés után marad-e elég erőd, hogy folytasd a küldetésed?
Angyal! Én nem lehetek veled, mert az angyalok tanulságnak jöttek, nem boldognak.
Amennyire csak lehet én fogom a 'fátyol' alatt a kezed, és vigyázok rád.
Ha azt mondod:
Én angyal vagyok - láthatod,
hogy mindig így van
volt
lesz.

(Milánnak...)

Hogy megértsd

Elidőzik a végtelen...

A perceken nevet...

Veled...

Sír...

Halom...

Alatta fekszel...

Nem egyszer...

Ezerszer...

Hogy egyszer...

Egyszer megértsd.

az élet:

Két kezed közt az élet homok és víz. 
Néha forma, majd formába omolva oszlik el.

A Nő

Nem egy nő vagyok.
A Nő vagyok.
A férfi a nőt szereti, a nő azt szereti, ha a férfi szereti. 
Az első vadász: a vad.
Gyönyörű húsa látványával, féktelen ösztöneivel, rémületében felgyülemlő nyers erejével minden vadászt rabul ejt.
Ma lehet, hogy el fogom rabolni kéjes pillantásod, hogy rabul ejthesd a szívem.
De ha nem vagy elég ügyes, elfutok. Nem mindig azért, mert félek, hanem néha azért, mert szeretek futni.
Játszok.
Ilyenkor várj, amíg elfáradok, így talán megpillanthatsz testközelben, majd karjaidban enyészhetek el.
Hogy valóban elfutok-e, vagy karjaidba omlok?
ÉN sem tudom.
A következő pillanat titka.
Igazi titok.
A női titokzatosság titka.