Egy gyermekhez

Angyal vagy, így tanulságnak jöttél, nem boldognak.
Én szeretlek, mintha gyermekem volnál, hiszen gyermeke vagy a jónak, amiben bízok. 
Jó lenne látni az angyalt kétszer, ha egyszer már láttam, és háromszor, ha kétszer.
Mert én csak ember vagyok. Telhetetlen.
Most próbálom felidézni a jót, és nem mindig megy.
Imáimban benne vagy, te "idegen gyermek", és ma ettől él a hitem, hogy maradt még bennem jóság.
Lélek.
Anyád elhagyott, de te tudtál még mosolyogni. Én elhagytalak, és nem tudhattad, hogy valójában soha.
Mosolyogsz még? Azóta is?
Teljesíted a küldetésed?
Van-e olyan tiszta tudat, mely feledtet veled minden felesleges jót és rosszat?
Felnősz majd gyermek, és elfelejted Isten anyád és Isten apád.
És akkor mi lesz veled?
Kibírod majd, amíg újra eszedbe nem jut?
És ha kibírtad: a nagy keresés után marad-e elég erőd, hogy folytasd a küldetésed?
Angyal! Én nem lehetek veled, mert az angyalok tanulságnak jöttek, nem boldognak.
Amennyire csak lehet én fogom a 'fátyol' alatt a kezed, és vigyázok rád.
Ha azt mondod:
Én angyal vagyok - láthatod,
hogy mindig így van
volt
lesz.

(Milánnak...)