Mai álom

Volt ma egy álmom. Olyan pontos volt, mintha filmet néznék. Ki volt belőle ragadva a lényeg. Egy emberi sors, egy emberi feladatkör. Az is lehet, hogy egy előző életemet jelenítette meg, de mindenképpen közölni akart velem valami fontosat.
Nő voltam. Az első "jelenetben" kamaszkoromban érte a családod egy tragédia: meghalt az öcsém egy balesetben. Következő kép. Felnőtt nő vagyok, van egy 4-5 év körüli lányom, egy férjem, két testvérem, egy férfi és egy nő. Utazunk a vonaton,a testvéreimmel beszélgetünk, a lányom játszik, a férjemmel érezhetően nem jó a viszonyom. Van valami gond vele, valamilyen pszichés problémája van. Elkezdi azzal ijesztgetni a lányunkat, hogy leugrik a vonatról. Ez nála egy komoly probléma: élvezi a veszélyt, a fájdalmakat, játéknak fogja föl őket. Megérkezünk egy lépcsőházba, ahová a nagynénénket mentünk meglátogatni. A lépcsőház veszélyes, a korlát hiányos. Egyszer csak a gyermekem nekifutásból elindul az emeleten előre, és lezuhan. Meghal. Zokogok. A férjem pedig, mint ha valami csodáról beszélne, csak annyit mondd, hogy lenyűgözi mik történnek ilyen váratlanul. Itt vágta el magát nálam végleg. Újabb jövőkép. Egy idegen hölggyel beszélgetek. Mesélem neki miket tanultam iskolai szinten életemben. Gyermekgyógyászatot, gyermekvédelmet, és még újításokat is hoztam a régi rendszerbe.
Ez volt a történet vége.
Még kell idő, de remélem megértem ezt az álmot. Ez az álom nem a jelen korból való, hanem valahonnan a múlt századból, teljesen ismeretlen arcok voltak benne, és mégis tudtam ki kicsoda a mostani életemből. A lányom a mostani húgom volt, a nővérem most az anyám, az öcsém aki meghalt gyerekkoromban, most egy gyerek, akire anyukám vigyázott, és nagyon megviselt amikor elvitték tőlünk. A férjem: bár ebben nem vagyok biztos, szerintem hárítok: a mostani nevelőapám.
A napokban arra kérdeztem rá, miért van bennem egy alapvető visszautasítás a férfiakkal kapcsolatban. Akkor még úgy magyaráztam, hogy anyu révén, de lehet ezek szerint, hogy ennél egy sokkal mélyebb, régebbi seb miatt.
Valahol a feloldás lehetőségét hoztam az álomból az biztos, akárhonnan is jött az üzenet.
Nem véletlenül most, amikor egy párkapcsolat lezárásában vagyok benne.
Nem maga a lezárás okoz gondot. Nem volt mély érzelmi kapcsolatunk. Hanem az zavar, hogy tudom, ezt a feladatkört amit vele kaptam, nem oldottam meg. Képtelen voltam.
Nagyjából még azt is tudom, mit kellett volna tennem, de nem tettem. De most már nincs visszaút. Tovább kell mennem, és Isten végtelen kegyéből és tudatosságából újra meg fogom más körülmények között rá kapni a lehetőséget, hogy feloldjam magamban ezt a tagadást.