Tudom. Érzem. Csinálom

Ez a tavasz fantasztikus energiákkal érkezik hozzánk. Biztosan kellett ez a februári értékrend váltás, hogy most újult erővel indíthassak, de a világ csodáiba bárki betekintést nyerhet, aki megnyitja a szívét.
Két jelentős állomáson mentem át a napokban. Az egyik nézőpontváltással járt együtt, a másik érzelmeket hozott.
Voltam egy tanfolyamon. Személyiségelemzéssel, személyiségtípusokkal kapcsolatos vonalon indultam el ismét, illetve folytatom az utazást. Önismeretnek sem volt utolsó, sőt, igazából most ez volt az intenzív fenékbebillentő. Egy nagy kör bezárása is ez, aminek a végén, bár azt nem merem mondani, tudom ki vagyok: mert ez olyan végtelenül összetetten egyszerű... de tudom mit akarok, miért vagyok itt, mire vagyok képes.
Évek óta kapom különböző minőségben, kisebb nagyobb adagokban, szépen, csúnyán az információkat magamról, és az útról. Mindig ugyanazokat: de most bomlottak ki előttem. Most adtam meg magam: Ez vagyok. Jó vagyok. Semmi sem véletlen. Minden áldás.
Az önelemzésen túllépve, kigabalyodás, megtisztulás után belevetettem magam mások elemzésébe is. Ez nagy harc: amit meg kell vívnom. Valami, amit csinálnom kell- és egyszerre vagyok rá alkalmas, és sarkítva: alkalmatlan. Sokat kell még tanulnom, de sokat tudok is. És mindkettő azt követeli meg tőlem: csináld, csináld, csináld!
A másik történés két éve folyamatosan történik. És a lelki stabilitáshoz közeledve, újult energiák birtokába jutva, nem tudtam tovább megalkudni. Többször kihangsúlyoztam már magamnak, talán itt a blogomon is említettem már: hogy dönteni kell. Ha két dolog között őrlődünk, tudatunk meghasad, energiánk elveszik. A döntés nem azért szükséges, hogy mindig pontosan fel kell tudnunk mérni mi a helyes mi a helytelen. Mi a valóság és mi az önbecsapás. Most sem tudhatom biztosan magából a döntésből születik-e majd valami jó. De nem ez a lényeg. Hanem, hogy kimondtam: ez van. És most már csak ez van, úgyhogy boldog vagyok és összeszedett.
A szerelemre most nem úgy tekintek, hogy kapcsolat kell, sőt a szerelem sem kell. Az, hogy kivirágzott a lelkemben maga a csoda és gyönyörűség, önmagában teljes. Magából töltekezik. Nem időszerű, de nincs jogom elnyomni.
A lelkem virágzik, a szívem melegszik, a testem tiszta, friss energiával töltődött fel. Mint a tavasz, én is csak jövök, nem várok semmit, hozok minden jót, és biztosan tudom: örömmel várnak.