Az alkimista

Tudom.
Már két napja tudom, hogy nem kapom meg az állást.
Először az angyaloktól jött az üzenet: a beteljesületlen vágyakozásnak meghatározott célja van. Illetve, hogy nőjek föl. És, hogy meg vagyok merevedve. És hogy már minden le van rendezve jó előre, maradjak nyugodt. És hogy tanuljak türelmet :D
Szóval sokat beszélgetünk. :)
Most pedig épp aludtam, és álmomban megkaptam azt az smst, amit aztán ébren is (biztos hallottam, csak nem bírtam kinyitni a szemem a fáradságtól, hogy megnézzem, és beleszőttem az álmomba) csak éppen az álmomban lévő smsbe beleírta a főnök úr azt is, hogy bár sajnálja,de nem, ugyanakkor ezt és ezt kedveli bennem. Lehet, hogy ebben volt egy kis telepátia is. Nem vagyok e világi lény a francba is... Nem vagyok. Lázasan bizonygatom, hogy a materializmus tetőfokán állok, pedig olyan messze vagyok innen, hogy azt el sem tudom mondani. A testem és a gondolataim sincsenek teljesen itt.
Ha szeretsz, az is azért van, mert hoztam neked egy kis üzenetet föntről. Semmi közöm a világhoz. A szavaimban sem öröm, sem szomorúság nincsen. Az angyalok is megmondták: megmerevedtem. Ők nem örülnek neki. Engem jó erőben tart.
El lettem indítva ezen az úton. Megtettem egy kört. Most vagyok újra a kiindulási pontnál. Még a fizikai testem is, ami vicces. Mert Isten itt állt a hátam mögött, és én megkerültem érte a világot. Ezt megtette Coelho alkimistája, Dan Millmann békés harcosa, és mind megtalálták a kincset ugyanott ahonnan indultak ( és bizonyára sokan még az életben). De ha nem indulnak el, nem találják meg ugyanott. Mert az út a fontos, nem a megérkezés. A kincs az út végén pedig az, hogy mennyit változtál út közben.