Szerelem

Már nem tekintek úgy dolgokra, hogy rosszak és fájnak. Eddig is így volt nagyjából, de most már teljesen. Most már csak 'megfejtem!' kényszerből foglalkoztat ez-az.
Szeretném megismerni a szerelem igaz természetét, de azt már látom, hogy hosszú ideig nem leszek erre képes. Már nem függök ettől a gondolattól úgy, mint régen. Egyszerűen érdekel, hogy van-e megoldóképlet. Be kell barangolnom mindenek előtt a saját lelkem, amire vágyom is, ahogyan vágyom arra, hogy sziklaszilárd erőm kamatoztassam. Szeretnék a saját rezgéseim között élni, saját magamért dolgozni és fejlődni.
Ma felhívtam anyut. Elmeséltem neki a történteket. Sokszor áll pesszimistán a dolgokhoz, de most csak egyszerűen anya volt. És nagyon jól csinálta :) Az az anya volt, aki látja a gyermeke fejlődését, és igaz hittel, igaz szeretettel mondta, hogy szépen alakulok, változok, és bárhogy is látom most, minden mozzanat kellett ahhoz, hogy ez megtörténjen. Tudom is - de jó volt tőle hallani.
Mindent tényként szemlélek most- kicsit élettelenül.
Tudom, hogy a szerelem akkor szaladt jó messzire tőlem, amikor elhagytam valakit, akivel igazán különleges lelki kapcsolatot alakítottam ki. Ettől függetlenül nem bánok semmit. Megint megtenném, megint hívna az életem, hogy induljak a keresésére. Nem is fáj már, pedig valamelyik nap tudatosítottam magamban, hogy még most is őt szeretem a világon a legjobban. De ez is csak tény. Már el is fogytak a gondolatok. Kiszáradt meder, bezárt kapuk. Mint tudjuk 'ideje van a...' most épp ennek. Sokféleképpen tovább tudnám írni ezt a történetet. De most a jelenben fogok maradni, és ezt mondom nem kell egy férfi szeretete. A sajátom kell, a világé, és mint egy apáca, Istené szeretnék lenni egy időre, amíg ő másképp nem gondolja. Elég hamar hiányozni fog a szeretni és szeretve lenni vágyás, de én voltam olyan szerencsés, hogy szerettek már nagyon és nem fogom beérni kevesebbel. Ezt a kört sokadjára futom le- mert még mindig nem oldottam meg. De ez is csak egy következő tény, nem halálos ítélet, csak pár plusz kör. Hajlamos vagyok azt érezni, hogy sietnem kell, de valójában nem kell, csak szeretnék. De van amire érdemes várni, és lassan megérlelni, és a szerelem egy ilyen gyümölcs lehet.