2012. január 2.

Fekete gyöngy II. (levél részlet)

Letaszítottál a porba. Talán könnyebb volt neked, mint nekem, aki az ég felé tartalak.
Jóllehet hazugság ez is, az is.
Csak a pillanat igazi, és én most itt ülök egyedül.
És tudom: érted a világot, de engem nem.

Azt mondod, a szeretet marad, csak sok minden átszínezi. Te most feketére színeztél minket. Tehát nem láthatsz.
Szerinted hazudok magamnak, amikor azt mondom, szeretlek. De ha tudnád, hogy sem a lelkemben, sem a külvilági valós életben másnak soha egy rossz szóval sem illettelek. Meglepődnél.
Mint ahogyan én is meglepődtem, hogy te hogy beszélsz rólam.
Nem megyek bele a hatalmi harcokba. Bizonyosan neked is igazad van, hogy rossz vagyok, és nekem is, hogy nem vagy rossz.
Te légy büszke, de nekem sem lesz bűntudatom. Minek? Elmúlt már minden.

És tudod. Lehet, hogy tényleg nem is volt soha. Az első mondatok között kimondtuk: most álmodom?
Lehet, az egyetlen igazi gondolat volt. És ha lett is volna több igazi, azóta már beszennyeztük.
Talán máig azt hittem, Te vagy az. De most tényleg ’csak’ egy állomás lettél.
Nem vagy az enyém.
Szeretlek, nem haragszom (ezt most nem fogod elhinni nekem) de nem vagy az enyém.
Nem vagyok Szent, nem azért bocsájtok meg, mert igazad van. Hanem mert teszel elég jót, hogy kompenzáld a rosszat.
Tudod… Ha ügyesen olvasol a sorok között, (nem ezek között a sorok között, hanem az életed lapjainak sorai között) meglátod az összefüggéseket, és akkor már nem kellek majd, mint bűnbak.
(...)
Úgy voltál rossz, hogy jó voltál.
Ezért én soha, de soha nem fogok haragudni igazán, de egészen addig a te próféciád is hamis, amíg nem látod meg a saját történeted a legelejétől a legvégéig.

Ne mutogass rám ujjal, mert leharapom. Tudhatnád. :D

Változnom kell.

Ma éjjel nem takartam el az arcom, hanem hagytam, hogy megüss.
És nem is verlek agyon érte, csak egy kicsit meglöklek, hogy tudd te is a helyed.
Azt se kéne, de dolgozni (magamon is) csak lassan, szépen, ahogyan a csillag megy az égen, csak úgy érdemes...
Ha a holnapra gondolok a rólad alkotott illúzió nélkül, csak annyit kérdezek:
De akkor ki lesz az angyal?A példaértékű szent?
Ha nincs kit ajnározni, és nincs, ki ajnározzon, legalább felnézek majd és befelé még többször.
Szóval: elvehetsz tőlem mindent, semmissé tehetsz, átírhatsz mindent.
(még abban sem volt igazam, hogy nem teheted ezt.)
De egy dolog marad.
Akkor is, ha feketére színezed.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése