Hálaadás IV. : D.

Édes drága kis selymes gyönyörűség. Tökéletes, nem evilági, angyal, de abból is a legkülönlegesebb fajta. A gyermek archetípusa vagy számomra. Mély, tiszta szeretet, lelki összefonódás. Hogy ’vége’ van: nem jelent semmit. Itt maradt. Hiába zavartam el. Remélem a próbálkozásaimért, legalább egy csepp bölcsességet a magamévá tehetek életem végére, amiből te egy pohárral születtél le. Téged köszönlek meg a világnak a legjobban: mert te nem tanítottál: te’csak’ szerettél.