A pók

Sokat álmodok pókokról.
Aztán egyik nap felébredtem, behunytam a szemem, és elképzeltem, hogy én vagyok a pók. És jobban bele tudtam magam élni, mint akármilyen más állat szerepébe eddig.

Az álmodban minden te vagy.

Én vagyok a pók.

Akinek beleragadsz a hálójába, és nem jutsz ki onnan élve. A birtoklás, és annak az agressziója, hogy valamit rád akarnak kényszeríteni amit te nem akarsz.

Nem tűröm, hogy úgy kiirts az életedből, mint a dudvát, mert annál sokkalta többet érek.
Nem tűröm, hogy rám ragaszd (önmagad megnyugtatásáért) azt a bélyeget: hogy te hidegen hagysz engem.
A múltat nem törölheted ki, a súlyából nem vehetsz le, ma minden pillanatban azért vagy az, aki vagy, mert én továbblöktelek, és fordítva ugyanúgy. Úgy beléd égtem, hogy magadat is meg kell ölnöd, hogy eltűnjek. Inkább szokj hozzá a gondolathoz. Nekem minden nap harc, hogy ne legyek pók, és minden nap fájdalom, hogy a rothadt részeimmel együtt tudjak élni. Minden nap imádkozom érte, hogy távolodj, és minden nap szembesülök azzal, hogy mennyire emberi hulladék vagyok én is, és te is. Undorító, de biztos, hogy minden kapcsolat a következőre készít fel. Undorító, hogy mindig felkapjuk a rózsaszín szemüveget, és mindegyik kapcsolatunkba beleszövünk egy álmot, hogy aztán az legyen, mint most: hogy a késszúrás kevésbé fájna, mint elhinni, hogy te csak egy tortaszelet egyetlen morzsája vagy. Undorító, hogy fogalmunk sincs mi a szeretet. Undorító, hogy nem emlékszem egyetlen pillanatra sem amit veled töltöttem, éppen csak az illatodra, ami épp elég, hogy bekattanjon az agyam, és támadjak. Most épp beszámítható állapotomban vagyok, de ha ellöksz, ott bukkanok fel ahol nem várnád, és ez nem fenyegetés, hanem tény. Teszek ellene, de nem vállalok felelősséget ha nem így lesz. Úgyhogy hagyd abba. Ne lökj, mert az a "magadhoz húzol" egyenes másik vége, és te sem vagy jobb így mint én. Írni akartam neked ezelőtt is, hogy oldozz föl. Hogy legyünk újra angyalok és ne démonok. De most én is démonnak látlak, és nem tudom mit kéne tenned, hogy ne így legyen. Ugyanakkor lehetsz maga a Sátán is, nem tudlak kevésbé szeretni, és ez elrohaszt belülről.
Nem hiszem, hogy döntő jelentősége lenne, hozzám szólsz-e vagy sem. Annak van jelentősége mit érzel belül, elvégre a fejlődésünk csúcsa a gondolattal teremtés, ami egyre intenzívebbé válik majd. Én most csak azt akarom, hogy pont beleférj egy kockába, és ott maradj, hogy azt mondhassam: ott a kocka.
De nem megy.
Remélem már megtudtad, hogy lehet párkapcsolatod, szeretheted, betöltheti benned az űrt, de az az űr, amit te hagytál, egy másik űr, amit senki sem tölt majd be.
Amiért te bántottál engem, te ugyanúgy megteszed. (a hátad mögött vagyok és látom)
Minden szóért amit leírtam én ugyanúgy szenvedek mint te, így próbálom eltávolítani az elfoszlott ruhát, megérlelni a gyümölcsöt, akinek nem jutott a napfényből.
Ha nem szeretnéd, hogy írjak, változtass címet, de inkább ne, mert még véletlenül szembejövök veled az utcán.
Ha nem menekülsz, én nem kergetlek. Akkor megpihenhetünk középen. (a háló közepén)

(Ezt mondaná egy pók is ha tudna beszélni.És azzal, hogy szembesítettem magam a személyiségemnek ezen részével, talán letehetem végre a terhét.)