Sivatagi rózsa

Neked sem tudok írni, de rólad sem.
Belém kövült a fájdalom.
Nem tudom sem az okot, sem a megoldást.
Leírom még ha közhely is, még ha a legértelmetlenebb mondat is : úgy, mint téged, nem fogok szeretni soha senki mást. Ez a mondat csak nekem jelent valamit.
Próbálok a helyzet bölcse lenni. De a nagy igazságok csak úgy repkednek fölöttem, és bennem egy démon lakik, egy élőhalott, annak a helyén aki te voltál.
Miért nem vagyok veled?
Volt egy álmom még régen. Kergettek a kutyák és te felvettél az öledbe, és úgy vittél. Megóvtál saját magamtól. Nem hagytad, hogy a szemembe nézzek.

Aztán hívtak.
Önmagam keresésére kellett indulnom.

*

Erőszakkal nem tudsz kiszorítani a szívedből, csak fájdalmat okozni tudsz mindkettőnknek. Én minden nap kérem Mihály arkangyalt, mióta üzent nekem, hogy segít ha kérem, hogy vágja el a köteléket. Tudott segíteni a sorsom megértésében, tudott segíteni az erőtlenségemen, tudott segíteni a boldogtalanság és magány érzésén. Tudtam magamon az évek alatt oldani. Feldolgoztam traumákat, félelmeket. Sokat tanultam, és érzem ahogy megnőttem- lelkileg is.
De te? Angyal voltál, és most démonná tettelek. Angyalod voltam, és démonoddá tettél.
Mert ugyanaz a kettő, csak az ellenpólus. Dolgunk feloldani ezeket az ellentéteket magunkban, de amit most teszel elnyomás. Amit én tennék, az sem lenne jobb, csak más. Birtoklás.
Nem látom az aranymetszetünk, de tudom, hogy van, akkor is ha azt mondod nincs. Ez most egy olyan fejezet marad az életemben, aminek nincs vége, de minden nap keresni fogom. Vagy addig sírok majd, amíg el nem mosnak a könnyek, és ígérem, egy szót sem szólok közben.Nem fogsz tudni a harcaimról. Hagyom, hogy éld a saját igazságod,mert életeim legnagyobb baklövéseit az igazságom rákényszerítésével követtem el.Te majd megtanítod velem a csöndet. Minden nap eszembe fogsz jutni, hogy minden nap elfelejtselek. Minden nap ki fogom vakarni a sebem, hogy egy egész napom elteljen a vérzéscsillapítással. Amíg rá nem világítanak a valóságra.