Én

Ahogy egyre inkább mélyülök el önmagamban, próbálom felismerni, megérteni, feldolgozni és hasznosítani a jeleket, amiket kapok, intenzívebb üzemmódba kapcsolt a folyamat, és olyan dolgok törnek elő a ’mélyből’, amikre nem számítottam. Mint általában mindennemű gyógyulási folyamat, ez sem fájdalommentes. A mélybe letaszított dolgok, távozásuk előtt, felszínre jönnek, és farkasszemet néznek velünk. Belső világommal most kerültünk szembe egymással. Tisztább képet látok már a gyengeségeimről, erősségeimről. Minden kezd végleges formát önteni bennem - ha ezt továbbra is hagyom. Legnagyobb ellenségem még mindig én vagyok. Harcmodorom nincs harmóniában az univerzum törvényeivel. Visszatérő álmokból kapok jeleket rá, hogy a támadásra (ami a saját lelkem reakciója az elnyomás ellen) meneküléssel, végső esetben agresszióval reagálok, ami nyilván nem vezet semmi jóhoz, hiszen magamat nem győzhetem le, ugyanúgy ahogyan elmenekülni sem tudok magam elől. Egyetlen megoldás a szeretet önmagam felé, amire bevallom: képtelen vagyok.
A legtöbb felismerés után a cselekedet már csak egy hajszál híjára van- de ebben az esetben keményebb dióba ütköztem. A harmóniában lenni önmagammal- ismeretlen terep. Ez pedig nyilván a kapcsolataimban is kiütközik, mondhatni a legelső lépést hagytam ki- nem csoda, hogy elég nehéz építkeznem rá. Minden segítséget megkaptam mostanában, hogy ezt oldjam- folyamatban van- de nagy az ellenerő. Ott tartok jelenleg, hogy tegnap sikerült igazán, szívből sírnom. Beláttam mik azok a sötét foltok, amik sosem hagynak nyugodni, bűntudatot ébresztett bennem a folyamatos elégedetlenkedés. Bár ezek az érzések negatívak voltak- a belátás és a sírás feloldotta bennem egy részüket. Előtte pár nappal az egómnak is megengedtem, hogy elsirassa a vereségeit. A ’módszerek’, amiket követek, elkezdtek bennem ’zsilipeket’ megnyitni. Egyedül a fizikai síkon vagyok nagyon elmaradva. A személyiség, ami formálódik bennem - teret kíván. Függetlenségre van szüksége, hogy fejlődni tudjon, és olyan emberekkel szeretné a jövőben körülvenni magát, akik ezt a fejlődést elősegítik, önmagukban szintúgy létre tudják hozni. Most már felkavartam az állóvizet, utat nyitottam számára, hogy folyóvá duzzadjon. Nincs visszaút. Hátráltathatom a folyamatot- még egy ideig. Aztán nincs megállás egészen az Óceánig.