„Változtál, de nem változtattál”

Az első négy lépés megtörtént, aztán újra megtorpantam. Az életem egyik része szépen ívelt felfelé, az ellenerőket is képes voltam leküzdeni magamban, de egyéb változtatásokra nem voltam hajlandó, és ahelyett hogy az egyik dolog húzta volna fel magával a többit (mivel ezt a folyamatot gátoltam) így a negatív történések rántották le magukkal a jó dolgokat.
Ennél átfogóbban nem tudtam megmagyarázni magamnak, hogy mitől következett be két nap alatt bennem akkora mélyrepülés. Most, hogy már rendelkezésemre állnak módszerek, amivel az energiáimat visszatölthetem, nem szabadott volna, hogy ez így történjen, így viszont már más segítségét kellett kérnem. Emiatt hálás is vagyok a megpróbáltatásaimért, mert ha ez a folyamat nem történik meg, sosem bukott volna ki ez a mondat „változtál, de nem változtattál”. Hát igen, ennél jobban ezt én magam sem fogalmazhattam volna meg, pedig illett volna ezt belátnom már a legelején, hogyha elkezdek dolgozni magamon, és átalakulás megy végbe bennem, akkor a külvilágban is létre kell hoznom ennek egy táptalajt, különben pusztulásra van ítélve az egész.
A zuhanástól eltekintve is volt már elég régóta egy negatív érzésem. Mintha egy kődarab lenne a szívem helyén. Sok minden rendeződött, voltam igazán boldog is ebben az időszakban, éreztem magam teljesnek, de ez a nehéz érzés a szívemben nem múlt el. Most sem tudom az okát, de mivel láttam milyen szépen engednek el emberek efféle ’köveket’ a ’kezem alatt’ így úgy voltam vele, hogy na majd akkor én is.
A ’gonosz manó’ bennem (egó) ismételten mindent elkövetett, hogy még véletlenül se segíthessem elő ezt a folyamatot, de vannak erők, amiken nem tudott felülkerekedni, akárhogy is próbálkozott. Kinyílt a szívemben az a kis kapu, eleinte csak pillanatokra, de most már úgy érzem, hacsak résnyire is- de nyitva áll. Nem fájdalommentes a folyamat, most egyre inkább hiányzik, hogy betöltsem azt a részt, amit tegnap még negatív energiák foglaltak el. Most üresnek érzem. Fájóan üresnek. Rég nem éreztem, hogy képes lennék igazán szeretni, most pedig ’azonnal’ és ’nagyon’ és ’csak azt’ :)
Ehhez azonban külső változtatásokra is szükség lesz, kell majd kezdetnek egy pár napos teljes csend, amikor rendezem magamban az ezzel kapcsolatos gondolataimat, érzéseimet, újakat-régieket, és bele kell vágnom minden anyagi akadály ellenére egy saját kis kuckó fenntartásába. Mindehhez óriási univerzális segítség is szükségeltetik, de az első lépés mindig az enyém.