Kapcsolat kontra szerelem

A legelejéről elkezdve végig kell gondolni mi a kapcsolat, és mi a szerelem. Kapcsolatba akkor lépünk, ha meguntuk az egyedüllét sivárságát. Ha biztonságra vágyunk. Egy kapcsolat, mivel valamilyen értelemben tárgy- biztos alapokra van szüksége ahhoz, hogy működőképes legyen. A szerelem ’csak’ egy érzés. Semmi nem kell hozzá csak egy olyan pillanat, amikor elveszünk a másikban. Nem terv- állapot. A kapcsolat nem állapot - hanem rendszer. A rendszer változatlan. Attól rendszer, hogy nap, mint nap ugyanazok a dolgok tartják működésben.
Az állapot változik. Ahogyan a víz is tud jég lenni, és gőz – és ettől még nem szűnik meg alapjaiban víz lenni- úgy a szerelem is maga a fejlődés, maga a folyamat. Áramlik. Ott szűnik meg létezni, amikor egy mederbe csalogatjuk. Amikor elhisszük, hogy ha szeretünk nincs szükségünk többé egyedüllétre, holott a feladat, amiért jöttünk a mi fejlődésünkről szól- a másik által fejlődhetünk persze a legtöbbet- de nem feledkezhetünk meg arról, hogy különálló testet nem véletlenül kaptunk.
A fejlődés a várandósság, a születés és a halál állapotain megy keresztül. Ami fejlődik- az meg is hal. Vége lesz. És az ezután következő szenvedés okozója nem a szerelem vége. Miért szenvedne, ha már nem szeret? A szenvedés oka a kapcsolat. Az, hogy évekig élünk úgy valaki mellett, hogy közben minden másról megfeledkezünk, még arról is, hogy kell egyedül élni. Gyökeret növesztünk a földbe, pedig nem véletlenül van lábunk és nem gyökerünk- és elfelejtjük, hogy a virágokért vagyunk itt nem a gyökerükért.
A másik, amiért egy emberben nem találhatjuk meg az örökké tartó szerelmet, az: hogy minden EGY. Mióta szétszakadtunk milliónyi darabra, próbáljuk egymásra ráerőltetni, hogy csak egyetlenegy másik felünk van. Nem. Ez hazugság. Millió másik felünk van. Tulajdonképpen mindenki a másik felünk. Mivel az élet egy intelligens rendszer, megoldja úgy a dolgokat, hogy ne kelljen minden embert megismernünk ahhoz, hogy elvégezzük egymással a feladatainkat- az egész egy háló- az információ, amit közvetítek, vagy így- vagy úgy- de körbejárja a világ összes lelkét. Mégsem várható el az sem hogy egy embert szeress- ez egy kegyetlen játszma lenne. Te - aki ezt most olvasod- és mindenki más is- annyira egyediek vagyunk, a rengeteg tudás miatt amit életek során felhalmoztunk- hogy mindig másra lesz szükségünk ahhoz, hogy a tanult dolgokat, előhozza belőlünk- tükröt tartson amiben megcsillan a fényünk és a sötétségünk egyaránt.
A földi síkra azért jöttünk, hogy olyan dolgokat tapasztaljunk meg, amik mulandóak. Ez sokszor fájdalmas - hiszen ahonnan jöttünk ott minden örök. Hogyan lehet ez? Mert az állandó elmúlásban az a pici mag benned tényleg örök. Megölheted – újjászületik – éltetheted - meghal. Mert van.Csak folyatban van. Mindig. Ez az örökkévaló a mulandóban. Te ott legbelül! És a szerelem is benned! Örök, ha nem kötöd le,nem kapcsolod egy konkrét személyhez, nem alkotsz rendszert belőle, hanem hagyod, hogy állapot maradjon.
Ha szeretned kell-szeress, ha együttlétben kell lenned- légy együtt, ha pedig egyedül- akkor légy egyedül, mindez a szerelem része. Minden jó addig, amíg hagyod folyni a folyót!