Ha jössz, akkor miután találkozunk, mindig nagyokat sétálok, hogy nélküled is benne maradhassak a pillanat varázsában. Nem mindig értelek meg (összetettséged mégis vonzalmam tárgya) nem mindig tudlak megérinteni úgy és annyiszor ahányszor szeretnélek, de még így is annyira eltelítődsz bennem, hogy semmit sem bánok. Ha azt mondom, nem hiszek benned, az azért van mert tudom, hogy akármennyire is vagyok a tiszta tudat állapotában, mégis fájna megélni az elvesztésedet, de valójában legnagyobb rajongód, és hívőd vagyok.
Talán álmodom az egészet. Talán már fel is ébredtem, de nem tetszett és visszaaludtam. Lehetőségeim határtalanok, a vágyaim teljesülhetnek, de tudod, most csak mosolygok inkább, és várok, hogy ott jelenj meg, akkor, és úgy ahogyan szeretnél :)
Jé... hát... hello
7 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése