Férfi és női szerepek

Sok a tisztázatlan érzés és fogalom ebben a témában. Én azt gondolom az első probléma mindig az, hogy egy ideálképpel vetjük magunkat és másokat össze. Pedig számtalan megnyilvánulása létezik ugyanazon dolgoknak. A személyiség egyedi, és már önmagában is rendkívül összetett. Nem gondolom, hogy van egy adott női, férfi, vagy akár apa, anya minta, vagy bármilyen minta ami jó, és ahhoz kéne tartani magunkat. Ez csak személyiségzavarokhoz vezet. A másik, hogy külső megnyilvánulásokhoz kötjük a női és férfi szerepeket. Nem attól nő, egy nő ha szép a sminkje, a ruhája, a haja és nem attól férfi a férfi ha kigyúrja magát egy konditeremben. Mindent el lehet adni. Ha engem kérdeztek, legutóbb akkor láttam egy férfit, amikor kérés nélkül segített egy idegen nőnek leemelni a babakocsiját a villamosról. Persze ez is lehet egy jól megtanult minta, de az a szituáció például nem volt erőltetett. Azzal sem értek egyet, hogy aki nő- az egyedül és önmagának legyen nő- és fordított esetben férfi. Nő és férfi valahogy együtt alkot egy egységet. Ha egy nő egyedül van, férfias feladatokat is el kell látnia. Ki kell egészülnie egy férfivá, hogy meg legyen az egység. Aki egyedülálló automatikusan a kiegyenlítődésre törekszik. Ezzel nincs gond. Tulajdonképpen ezek úgyis csak szerepek amiket épp játszunk. Nem ilyen szempontokból van jelentősége, ez csak körítés. Mindjárt rátérek a lényegre, de először szeretném kiemelni, hogy nem hiszem, hogy egészségtelen lelkiségre utal, ha valaki csak a párja mellett érzi magát nőnek, férfinak igazán. Én ezt természetesnek tartom. Amikor kapsz egy plusz energiát valakitől, ő maga a kiegészítő, hiányzó rész: akkor máris sokkal jobban érzed magadban a másik, és erősebbik feledet. A másik amire rádöbbentem, egy igencsak anti-feminista gondolat: alapesetben ki lehetne jelenteni, hogy egy férfi szerep, sokkalta szerteágazóbb, egy férfi adottságai értelmi szinten, kreativitás szinten és önmegvalósítás szinten kiemeltebbek, mint egy női szerepben, és ennek nagyon egyszerű oka van: a nő kapta a legfontosabb feladatot: a teremtést, egy új élet megteremtését, és a felnevelése felelősségét. És ez egy komoly, és hosszadalmas feladat. Ez nem degradálás, nyilván nőként nem így gondolok erre. De ez valahol mégis csak így van, és elkeserítő látni az ellenkezőjét: mert a férfiak a túlkényeztetés miatt életképtelenek lettek. Ha néha komoly harcok árán rá lehet őket bírni a „ férfiasságra”, többnyire kiderül, hogy mindenre képesek. Ügyesek a takarításban, a pénzkeresésben, a kreatív tevékenységekben, nagy a fizikai erejük, teherbírásuk. A nők pedig felvállaltak mindent, hogy karriert építenek, háztartást vezetnek és gyerekeket nevelnek, de ahány felé osztod magad, annyival kevesebb energiád marad tulajdonképpen így mindenre, és ezek után persze azt látjuk, hogy hiába van sok fodrász nő, táncosnő, írónő, mégis a férfiak az ügyesebbek, népszerűbbek. És ennek nem a diszkrimináció az oka: hanem a férfi született elsődlegesen önmegvalósításra, a nő pedig a teremtésre, gondozásra. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet egy nő ugyanolyan tehetséges, és hogy egész életében a gyerekek mellett a helye. Mindenkinek ki kell magát próbálnia a másik szerepében, egészséges párkapcsolat is csak így létezhet, mert csak így tudjuk megérteni a másikat. Ez így még mindig félreérthető. Mert azt, hogy a férfi a családfő, mégsem mondhatjuk ki egyértelműen: a nő összefog, a nő tereli, vezeti a gyerekeket, a férfit. A nő lélekbe lát, a nő erős, határozottan kezében tartja a szituációkat. A nő a háttérben ugyanazt csinálja, majdnem, mint a férfi, de ő maga a kehely, ami magában tartja a család kis univerzumát, így nem mindig látod: mégis mindig ott van. Valószínű ezért is női energia a vezető típus a kronobiológiában. Nem arra gondoltam tehát, hogy a nőnek a konyhában a helye. Igazából itt árnyalatokról van szó. Az sem jó, ha a nő, annyira nő, hogy ő otthon már nem a család összetartó vezető, irányító személy, hanem a sárkány, akinek az erejétől a férfi, már nem is mer férfi lenni. Valószínűleg ugyanígy vannak fordított esetek, de én nőként, jobban értem még ezt női szerepek szemszögéből. 
Összesítve arról van szó , hogy eljön az idő amikor fel kell vállalnunk ezeket a sajátos szerep árnyalatokat, és megélni őket a legmagasabb , legpozitívabb értelmében.