„Úgy kell lelkednek az önkritika, mint testnek a kenyér...”
Most mindenki tegye a szívére a kezét aki egyedülálló: és
kérdezze meg magától őszintén: miért?
Segítő kérdések lehetnek: Akarod-e igazán a párkapcsolatot?
Félsz-e tőle? Hiszel-e egy boldog kapcsolatban? Egy hozzád illő partnerben?
Ítélkezel-e az ellenkező nem fölött? Sérült-e a női/férfi oldalad a rossz
minták miatt? Van-e olyan tulajdonságod, vagy akár több is, ami sok(k) lehet a másik
fél számára hosszú távon? Drasztikusabb módszer, de ha az ember nem látja
önmagát jól, ha megkérdezné a barátokat, családot, mi lehet az ok, minden
bizonnyal ők tudnák. Csak legtöbb esetben nem mernék elmondani. Sok emberről
készítenék egy videót... Akár összevágnék több mozzanatot. Vagy ugyanazt
eljátszanám velük, amit ők csinálnak a másikkal. Most nem csak mást kritizálok.
Ha látnám magam egy dühroham közepette, vagy egy cinikus, megsemmisítő
megjegyzéssel illetnének hozzám hasonlóan, és meglátnám magam a kinyújtott
tükörben, én is sajnálnám a másikat magam miatt. És tudom, hogy nem hiszek egy
boldog kapcsolatban. Még akkor sem amikor hiányzik. De azt is tudom, hogy sok
dologban hibázok, és látom, hogy ti is hibáztok. (Na ez a másik: ki bírna egy
ilyen kritikust? J )
Minden tulajdonságotok addig jó amíg kontrollálva van. A mértéktelenség
mindenben hiba. Mindenben a hiba. Ha valamiből Isten sokat adott, az lehet sok
boldogtalanság forrása is. De ennek a felismerése önmagunkban, és nem a hibák keresése
a másikban maga a boldogság felé vezető út, nem pedig a hazug remények.
„ Ó Rómeó, Rómeó, miért vagy te Rómeó, miért nem vagy inkább
Géza vagy László?”
Nem tudom megmondani várhatunk-e valakire. Arra a valakire.
Nem tudom meg lehet-e magyarázni
tudományosan, hogy mindenkinek megvan a másik fele. Tulajdonképpen szomorú
lehet az igazság, de nem hinném, hogy mindenkinek kötelező megélése az „örök
szerelem”, hiszen ezernyi más út van, hogy megéljük a szeretetet, gyakran akár
a szeretetlenségen keresztül is. Megint csak azt tudom mondani, hogy a
tapasztalásért születtünk, nem a boldogságért. A boldogság a bónusz ha jól
csinálod. A mély megtapasztalások, megértések végterméke, és nem pusztán a
vágyak beteljesülésén alapszik. És ha sok ember számára van is egy konkrét
másik személy, nem hinném, hogy ezt csak úgy „ingyen adják”. Mindenki azt kap,
amit ad. Azt lát, amit látni szeretne. És az ember nem csak azt manifesztálja,
amit szeretne, hanem azt is amitől fél. Egy ember akinek a szívében harmónia
van, mindenkivel megértésben, szeretetben él, akiben pedig nincs, az senkivel.
Ettől függetlenül vannak harmonikus és diszharmonikus párosítások, lehetnek
megélések egy adott lélekpárral ha úgy döntünk, erre vágyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése