Tavasz

A tavasz vadul dörömböl a lelkem kapuján.
Rügyek pattannak, virágok bimbóznak, úgy nézek a lehetetlenül szép színes koronát viselő fákra, mintha először látnák ilyet. Mintha először látnék. Mintha látnék. Mintha megmutatkozna előttem a csoda, amit nem értek, de mélyen tisztelek.
Ha Isten csak virágokat teremtett volna, semmi mást- akkor is fejet hajtanék a nagysága előtt.
Ha nem látnék ilyet, nem valószínű, hogy el tudnám képzelni. Nem hiszem, hogy létrejött akár egyetlen emberi szó, tett, alkotás, ami megközelítené egy fa, egy virág szépségét.
Isten a művészet, az intelligencia. A művészi intelligencia. Az intelligens művészet. A fokozhatatlan tökéletes gyönyörűség.