Húsvéti dráma

Élet- színpad

Élet célja: Tapasztalás. Játék.

Tökéletesség- Földön nincs. Itt pont a tökéletlenséget tapasztalod, haladsz valamerre. Ne is keresd. Nem létezik.

Vég- nincs. Ne keresd.

Megoldás: nincs.

Válaszok: nincsenek.

Főszereplő: Te. De csak önmagad számára. Teljes megértés mások részéről? Szeretet másoktól? Igazi? Megértett? Legfontosabb? Istenből és önmagadból meríts.

Mellékszereplők: Tükrök, amik leggyakrabban hiányosságaidra világítanak rá, az elvégezendő nehéz feladatokra. Néha az elvesztett egységre is emlékeztetnek, ami arra sarkall, hogy tégy valamit, hogy jobb legyen.

Mellékszereplők: alapkészlet: Család. Nem választott. Gyakori problémák. Legmélyebb sebek. Visszahúzó erő: Miért? 2. pont.

Mellékszereplők: választott készlet: gyakran megújul. Gyakran ismétlődő elemeket tartalmaz. Gyakran az alapkészlet elemeit utánozza. Miért? Jajj ne már. Tényleg nem érted?? :D Ha nem, adj egy kis időt magadnak, menni fog ez... :)

Díszlet: alapkészlet: Isten teremtései: rétek, folyók, növények és a többi. Nem választott boldogság forrás. Élvezed. Szabadságot ad, mégis elvágod az utat hozzá a választott készleteddel.

Díszlet: választott készlet: lakások, autók, bármi emberi kézzel alkotott tárgyi érték. Választott boldogtalanság forrás. Ha nincs, rossz. Ha van is rossz, mert folyamatos küzdelem. Ha épp jó, elfeledkezünk a lényegről. Elfelejtjük, hogy ez csak díszlet.

Főszereplő életrajz: Végleteket tapasztal. Rávilágítást nyerhet központi üzenetekre, mellyel megvalósíthatja önmagát. Kibonthat egy történetet, egy mesét. (Ezeket gyakran jobban látják a mellékszereplők, melyek lámpásként bevilágítanánk az utat, amit gyakrabban kapcsolunk le, verünk szét, vakítja ki a szemünk, mint sem.)
Ha túlságosan belebonyolódik a kérdések miértjeibe, megbolondul. Ha semmi jelentőséget sem tekint ennek, vakon végzi.
Az élet nevű játék, amit játszik, fóbiákra, félelmekre, szenvedélybetegségekre, kényszerképzetekre, idegi megbetegedésekre hajlamosít, ezért túlzott fogyasztását tanácsos mellőznie. Megfelelő időráfordítással a kikapcsológombja használatával, és az 'egy lépés távolságból mindent' technikával, vagy bizonyos mértékű mazochizmussal javíthat a problémákon.
Fondorlatos, furmányos, tervezetten átláthatatlan rendszertelen rendszer jellemzi személyét és létét.

Mellékszereplők feladatai: Tükör. Fenékbillentő. Ölelő két kar.

Díszletek célja: unaloműzés, ideglevezetés, kikapcsolódás.


Első és utolsó felvonás:

Szereplők: Főszereplő (mellékszereplőkhöz is szólva)

Cím: eszmefuttatások

Dátum: 2012.- közeledő világvége.

Alkalom: Húsvét.

Hangulat: Aszott búbánat

Díszlet: a nemtörődömség szikláján ülve

Első és utolsó felvonás:

Nem csinálom jól. Nem csinálod jól. Ki csinálja jól?
Senki. Rendben. Díszlet, színház.
Nem is érdekel túlzottan.
Mert ez vagyok: elemzek, csűrök, csavarok. Nem érdekelsz engem, csak én érdeklem magam, és az érdekel, hogy érdekeljelek.
Várok a bűntudatra. Nincs. Pedig semmi jót sem csináltam még. Vagy talán egyet, hogy erős lettem. Itt ülök és nem fájnak a dolgok, úgy ahogyan azt a logika megkívánná.
Ez eredmény?
Majd ezen még gondolkozom. Hosszas következtetések során, amit most csak rövidített tartalommal teszek közzé, megoldóképletnek tűnő maszlagokkal: talán ezt a sok... köhöm: mindent amit most negatívnak látok, látsz, talán valami jóvá is kovácsolhatnám.
Nem ringatom magam illúziókba: nem leszek én más, csak másképp fordítom az arcomra a lámpa fényét. Azt mondod ez illúzió? Kedvesem, minden az.
Én bejártam a könyv elejét és a végét is. Hiszen én vagyok az író, az olvasó, és a szereplő is.
Próbáltam kilépni. Változtatni. Egy szó, mint száz: sok mindent próbáltam. És a szituáció, mint olyan adott: adott a VANság.
El kéne tehát fogadni. Az életem. Hogy ami vagyok az egy kétélű fegyver.