Ébresztő

Most mindent el fogok mondani, amit nem akarsz hallani.
Nem vagy boldog.
Miért?
Nagyon sok kérdést gyártottál életedben, és nagyon sok választ.
Mi az, amit nem hallhattál, de hallani akartál? Amit elhitettél magaddal idáig?
„Boldog leszek, ha megtettem, ezt meg azt… ha elértem idáig.”
„Menj előre, haladj fölfelé!” Ide-oda, le-föl-mindegy csak ne állj meg.
Hova mész?
Megmondom neked: körbe.
Máshová nem lehet.
Akkor miért nem állsz inkább meg? Sőt, ülj le.
Igazán nem kell sietned, ez itt az örökkévaló, semmiről se maradsz le.
Ez a másik, amit meg sem akarsz hallani. Azt mondod: „Semmi sem tart örökké”
Igen semmi. A te világodban, amit kreálsz magadnak, tényleg semmi. Ez tart mozgásban, amit úgy szeretsz- mert a csendben ott lennél te, ott lenne a valóságod, amitől annyira félsz.
Te a halált szereted- miért is akarnád, hogy ami most van örökké tartson? Hiszen utálod ami most van. Ezért megtagadod magadtól a szerelmet is, hiszen a szerelem is örök. Kapcsolatok lélegeztető gépén tengődsz. A szerelem maga az élet, a kapcsolat pedig a halál. Szerelemből születik minden egyes nap, és ha egyszer vége is lesz mindennek, szerelemből újra és újra meg fog születni. A létezésbe való szerelemből.
De ki szerelmes a létezésbe? A létező.
Te meddig keresed még a szerelmet?
Te magad vagy a szerelem.
Miért szeretnél egy személyt, amikor mindenkit szerethetsz?
Te magad vagy a minden.
És éppen ezért vagy boldogtalan.
Te vagy az utcán a koldus, a parlamentben a politikus, a fák az erdőkben, a víz a medrekben, maga a meder, maga a föld.
Ameddig egyetlenegy létező boldogtalan- addig te sem lehetsz boldog.
Súlyos teher?
Feloldozásod alóla:
Ha te boldog vagy-mindenki boldog.