"Rá kellett jönnöm, hogy hiányzik az életemből az önkifejezés, az alkotás, a ’megmutatom magam’. Az egóm nem hagyta, hogy kibontakozzon bennem ez a késztetés, lévén, hogy teljesen szükségtelen alkotni: hiszen annyian megtették már előttem- mi szükség van erre? Az egó számára, ha nem te vagy a legjobb- senki sem vagy.
Legjobbnak lenni, pedig teljesen abszurd, és lehetetlen. Önmagunknak kell lenni (nem olyan egyszerű ám, a sok ránk ragasztott minta után…), és ha a saját magad kibontakoztatására fordítod az energiát, egyrészről megtérül, másrészről egy másfajta világnézetbe csöppensz, ahol nincs helye egónak, harmadrészt a kisugárzásod tiszta lesz, és erős-amivel eléred azt, amit az egóddal sosem teremthettél meg- mások elismerését, és szeretetét. (Na persze szerelemből kell alkotni, de ez jó esetben adott :))" (Napló részlet)
Miért van szükségünk a kreativitásra, az alkotásra?
Mert ilyenkor mi is belebújhatunk a teremtő szerepébe, Istent játszhatunk, létrehozhatjuk a Mikrokozmoszt, lemásolhatjuk a világunkat kicsiben, és mivel mi is a teremtő részei vagyunk- szükségünk van arra, hogy belebújjunk a szülőnk szerepébe- és megtegyük azt- amire tanított minket.
Még mindig a legjobb akarsz lenni? A legjobb egyedül van. Egyedül akarsz lenni?
Vagy teremtő akarsz lenni a teremtésben, alkotó, az alkotásban, megérteni a kettő eggyé olvadását, és átélni egy olyan valóságot aminek igazán a részese vagy?
Jé... hát... hello
7 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése