A mosolyodban szeretet volt.
Sok bennem a kétség, félelem és fájdalom,
de a szemedben csillogot valami fény ami visszahozta a reményt.
Nem a keserű kényszerű reményt, ami az életösztön természetességéből fakad,
hanem valamit a paradicsomi tökéletesség utáni vágyból.
Meglepett ez a mosoly. Fejbevágott. Nem tudtam rádnézni, pedig úgy kellenek
ezek a mosolyok. Jó lenne lehúzni ezt a földre, és belekapaszkodni...
Vagy felszállni vele a magasba? Látod azt sem tudom mit kezdjek egy mosollyal.
Szeretnék csak büszke lenni rá, hogy nekem adtad.
Megteszem. (napló részlet, 2009.dec.)
Jé... hát... hello
7 éve

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése