Ne félj, hogy eleje volt és vége lesz. Egyszer átlényegül a
valóságod. Egyszer eljátszod az utolsó esélyt, egyszer elvágod az utolsó
szálat. Egyszer lezuhansz. Megismered a legmélyebb mélységeket. És ott, csakis
ott értheted meg az igazi törvényeket. Kiszállhatsz a polaritásból időnként.
Majd ismét meg kell becsülnöd a tested, amit lelked tartóoszlopaként, és
Földed, melyet fejlődésed templomaként kaptál. Igen, mert te is tartod a
Földet, és nem csak a Föld téged. A bolygód tőled szép vagy rút. Te vagy maga
az Isten aki teremti újra és újra a valóságot. Ki mondta, hogy nem képzelhetsz
boldogságot magadnak? Te csak félsz. Csakis félsz, ha valamire nem vagy képes, megint
csak egy kerítést építettél híd helyett. Te és ti újra és újra megszülettek, te
és ti egy hajfonat vagytok, mosolyokért és könnyekért kezditek újra, megértések
és megérzések útján kerestek s találtok meg engem, mint a legvégső igazságot. S én nem létező két kezemben tartom a
magotokat, a ti legbelső valóságotokat. Azt nem adom a kezetekbe játszani,
hanem az állandóság világában tartom. Tenyerem nyitva, bármikor a
rendelkezésetekre bocsátom, de ezt a részeteket sosem ereszti el teljesen a
legfelsőbb tudat. A hajfonat egy fejhez kapcsolódik. Ezernyi szál és gubanc
egy helyre csatlakozik, egy tőből fakad. S
nincsen olyan végső valóság, ami ne hordozna új gyermeket testében, ami ne
szülne új világot pont a régi hamvainak segítségével. Mert nincs anyagi, sem
anyagtalan mely kárba vészne. Úgy válj eggyé a földdel bármikor, bárhogyan,
azzal a nyugalommal, hogy nincs mi elválaszthatná az anyát és gyermekét.
Mindenhol és mindenben otthonára lel, aki érti ezt az egységet. Mindenki
aki hív, megjelenést tapasztal, aki kérdez, válaszokat tapasztal, aki hisz,
változásokat tapasztal. Mindenki aki emeli az egyik lábát, válaszul megemeli a
láthatatlan kéz a másikat. Ki mondta,
hogy a tűz éget s nem melegít és alakít? A valóság ami nincs, épp ezért azt az
arcát mutatja amelyiket te látni szeretnéd. Ki legyek ma? Melyik valóságod
legyek? A boldog vagy a boldogtalan? Szeretetlen, ki szeretetre vágyik, és nem
veszi észre, hogy mindenütt az van. Szegény, ki gazdagságra vágyik, és nem
veszi észre, hogy mindenhol az van. Gyenge, ki erőre vágyik, és nem veszi
észre, hogy határtalan ereje van. Alakítsd
a tudatod- alakul a valóságod. Halj meg, és szüless meg minden nap. Ne félj,
hogy eleje volt és vége lesz...hogy eleje legyen.
Jé... hát... hello
7 éve

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése