Megtalálni az elveszett kulcsokat

 Egy tipikusan olyan nap, amikor nem kellett volna felkelnem.
Balszerencse, balszerencse hátán, dühítő, értelmetlen helyzetek.
Mindez azt követően, hogy az idegeim kifáradtak, folyton ingerült vagyok.
És a mai napon el is határoztam magam. Hogy megváltozom.
Egy-két tulajdonságommal kapcsolatban, ami túl sok rosszat okoz nekem és a környezetemnek is.
Az egyik pont a düh kezelése lenne.
Erre ma...
Hát igen. Ez a jel. Hogy végképp megtanuljam: mennyire értelmetlen haragudni.
Valószínű sem a Magyar Államvasutak, sem a fogorvos aki rosszul tömte be a fogam,
nem fogja magát rosszul érezni, azért mert én dühös vagyok. Változni sem fognak tőle, sem ők, sem a helyzet.
Én viszont ártok magamnak vele.
Sőt, a negatív hangulatommal, újabb negatív helyzeteket vonzok be magamnak.
Azért sokasodnak a problémák, hogy pontot tegyek a végükre, azáltal, hogy magamban oldom fel a dühömet elhatározással.
Mert minden egyes megoldandó feladat amire születünk, megoldókulccsal együtt érkezik hozzánk. Minden egyes probléma, magáért a megoldásért létezik, azért hogy ezen keresztül tartósan megtanulhassunk valamit, ezáltal többek legyünk.
Ha sok problémád van, egyvalami jusson róla eszedbe: hogy ezek szerint vagy elég, erős és intelligens, hogy megoldd őket. Máskülönben nem kaptad volna.
Az élet nem igazságtalan. Nem tud az lenni. A mi látásmódunk korlátolt ahhoz, hogy mindig képesek legyünk átlátni minden ok okozati összefüggést. De elég sokat megláthatunk ha vesszük rá a fáradságot, hogy megtaláljuk a kulcsokat.