Képletek a képekben

Elém hullott egy madártoll.
Közben harangoztak.

Jelek.

Hangulatok.

Emberek.

Nem szeretném, ha az élethelyzeteim, és az idegállapotom határozna meg.
Meg kell találnom a kikapcsoló gombom.
Néha jó lenne 'nem lenni', de ez az állapot nem a halál.
A halál is csak a kör folytatása.
Én a körön kívül képzelném ezt a semmit, ami lehet, hogy az igazi valami.

Láttam ma a naplementét.
Az ég aljának 'égalja' színe volt. Nem rózsaszín. Hanem debreceni naplemente szín.
Olyan szín, ami csak ott, csak akkor létezett. Egy olyan, új dimenzióra világított rá, amire vágyunk, itt van közel, mégsem tudunk benne élni.

(2011.09.25, Hajdúszoboszló)