Tudatosan, tovább!

Az életem most csodálatos, érzem ahogy kiteljesedek, ahogy a mindennapokba beleépítem az ős-tudást, amit az elmúlt években kibontogattam magamban.
Mégis ma éjjel: Rémálmok…
Miért?
Kérdezem.
Rájövök.
Egy újabb múltbéli blokk. Miért most?
Biztos most van itt az ideje, de nem gondoltam, hogy még ilyen köröket is kell futnom.
Rájöttem, hogy egyáltalán nem véletlen, hogy egy ilyen letisztult időszakban jött ez elő. Ahogy életem szála halad az ujjaim között, lesöprök róla mindent, ami nem odavaló. Némelyik csak úgy eltűnik könnyebbséget hagyva maga után, mintha csak egy odatapadt kis sárdarab lenne, de ez egy csomó. Itt még meg kell állnom bogozni.
Ráadásul ez egy olyan üzenet, ami… nem egy kis cetli egy mondattal, hanem egy többlapos történet.
1. Rakd le a szüleid terheit! Nem a tieid, ezeket csak ők oldhatják meg!
2. Rakd le a beléd nevelt negatív mintát: „nem vagy elég jó”

És még számtalan más üzenetet, amit találok majd bogozás közben.
És jelentős az is: miért most?
Mert már elültettem a magot a lelkemben, amiből kinő majd a családfa, amit én fogok nevelni egy társsal együtt, akinek negatív tapasztalataim ellenére is, sokszor át kell majd adnom az irányítást, hogy támaszom legyen, hogy én is támasza lehessek majd valakinek.
Ezek csak az első lépések: de a ház alapja adja meg a későbbi stabilitást. Nem hibázhatok, de nem is félhetek tőle, hogy hibázok.
A kemény munka időszaka folytatódik, de marad a határtalan boldogság, és tudatosság is velem. Az ő kezüket már nem engedem el
:)