Ölelni. Dönteni. (levélrészlet)

"(...) a beszéd sem segítene, csak egy ölelés. Semmi más sem őszinte már. A szavak elcsépeltek, a csókok is hamisak. Én már csak ölelni szeretnék. Fel kéne nőni. Végleg és teljesen. Én mondanám legszívesebben h legyünk egyek örökké és hozzátenném: vagy sehogy. Ez viszont nagy felelősség. Jó lenne felnőttként beszélgetni is. Mindent kimondani. De a szavak nélküli beszéd is jó. Minden jó, ha nem lesz utána holnap, de lesz. És a holnap tökéletlen lesz egyszer. A mostban élve pedig... a nagy üres semmi van. az őskáosz. A rezzenéstelen hamis mozdulatlanság, benne a zizegő őszintetlenséggel, Nem tudok válaszolni a kérdéseidre, mert nincsenek válaszok. Csak döntések vannak. Amikhez ma még mindig kicsik vagyunk. Vagy még bizonytalan nagyok. (Összezavarodott közepesek. :D) Ez most nem az ársodrós történet hanem a felelősségteljes döntéses."