Költözés

Felszabadít most ez a költözködés, nem is gondoltam, hogy lelkileg ez ilyen nagy hatással lesz rám.
Legutóbb amikor költöztem, az szakítás miatt volt, emiatt nem hasonlítható ehhez.
Sosem szerettem költözni, de most, hogy már az én életem darabjait rakosgatom a dobozokba, jó érzés visszaemlékezni.
Sírdogáltam is, de ezek most az elengedés könnyei voltak, és nagyon jólestek.
Előszedegettem a régi verseimet. Mindenem fecniken van. Szörnyű szétszórt vagyok...
Gondoltam beleírogatom őket egy füzetbe. Jól tettem. Nem a rendezés miatt. Illetve de, de a lelki elrendezés miatt is. Olyan most így utána, mintha a saját arcomat simogatnám meg kívülről, és elismerően nyugtáznám: értékes ember vagy. Jó ezt érezni, mert már jó ideje táplálom magamba ennek az ellenkezőjét, de most felfedeztem, hogy minden történés az életemben gyémánttá változtatta a széndarabot, majd azóta is folyamatosan csiszolja.
És a mai napom idézete:
"Minden alakít, de semmi sem változtat meg"
Fel fogom egyenként tölteni ezeket az írásokat a blogomra is, mert ma nagyon megszerettem a régi Noémit, és tudom, hogyha még létezne, ő is nagyon szeretné a mostanit.
Sok írásomat összetéptem és szemétbe dobtam. Megfogadtam, ezt többé nem teszem, de itt emlékekről volt szó, amik bőven elég ha a szívem mélyén megmaradnak.
Nem is emlékeztem ezekre... Sem arra, hogy leírtam, de sok történésre sem. Nem lehetne tovább lépni ha ezekre emlékeznék. Átalakítottak engem, ennyi örökre itt marad belőlük, minden más... minden másra vigyáznak az angyalok. Mert ennyi kellett ( egy kedves tanítóm ezt hívta gumicsontnak x) ) hogy el tudjam engedni őket. Rábíztam ezeket az emlékeket egy felsőbb erőre, ami talán tud majd mosollyal vigyázni rájuk és nem könnyekkel.
Ott volt ezeken a papírokon egy szerelem története. Történet- történelem- a múlt. Már most olyan porréteg van rajta, hogy ha nincs az írott szó, lehet, hogy sosem emlékeztem volna így rá. Így sem mentem már vissza a múltba, már nincs engedélyem rá, és nem is követeltem... csak egy ablakon keresztül néztem újra, mint ha csak film volna. Még így is fájt. Most még inkább azt mondom: ilyen szerelem csak egyszer van az életben.
Lehet még ugyanakkora, de ugyanilyen nem.
A szívem mélyén őrizgetett szerelem dobozkát, ma átnyújtottam az angyaloknak, mert a új lakásom már túl pici lesz hozzá. Ott már nincs helyük a fölös terheknek.
Nem tudom mi lesz holnap, de a gyémántot már nem törheti össze semmi.