Az álarcos szalamandra

„Szeretőm, a titok, ő sem tudja, ki vagyok”

A tojáshéjak peregnek le rólam, a levegő beáramlik. Friss, tiszta. Édesen szokatlan. Megújulás. Változás. Átalakulás.
Életünk kísérői, örök társaink.
Mégis tisztán érzem, számomra ez többet jelent: Én magam vagyok mindez.
Nem egy kényelmes élet. Levedleni a bőrömet újra és újra. Sosem lesz vége, mert nem egy vagyok. Mégis ebben rejlik az erőm. Meg kell élnem, hiszen ebben vagyok a legjobb. Ez vagyok én. Az álarcos szalamandra (Nyilas - Ikrek) amikor lehull rólam a lepel: akkor is csak azt fogod látni, hogy nincs bennem állandóság. Nem tudtam elfogadni magam ezért. A világ sem tudott befogadni, és én sem a világot. De már úgy megszerettem még a fájdalmat is, ami ezzel jár. Azért mert megértettem. Ma nyílt meg bennem egy újabb kapu, ami összeköti az eget és a földet. Most már kezdem tanulni használni ezt az erőt a földi síkon is. Fogom a kezem, fogom a kezed, fogom Isten kezét. Hárman teremtjük egymást. Három arcot látok egy arcban. Futok végig a folyosón, vágom ki az ajtókat, és nézem a gyönyörű arcokat, amik várnak rám, és mutatják az utat, ami mindig visszavezet, elvezet, átvezet- de sosem végállomás- amit úgy elítéltem, pedig maga a csoda. A lét csodája.
Köszönöm, ha ma veled éltem meg mindezt, és köszönöm a holnapot amit együtt, egymásból, egymásért teremtünk meg.
:)